Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra

Füsti-Molnár Szilveszter

AZ „ÚJ PRÓFÉTASÁG” HATÁSA TERTULLIANUSRA

Az észak-afrikai keresztyénség ekkléziológiájának sajátos formálódása

J5~ a tanulmány arra törekszik, hogy az ókori észak-afrikai keres^tyénségen belül nagyvonalakban bemutassa az „újprófétaság” elterjedése nyomán azokat a tendenciákat, melyek ekklésjológia sajátos formálódásáhozjárultak hozzá a nyugati keresztyénség tradíciójában. E z a folyamat égik csúcspontját érte el a Donatista egyház^ szakadással, amely prototípusát adta az ekklézfológiai kérdések eg jelentős részének egészen napjainkig. Ennek a folyamatnak eg szeletét kívánjuk bemutatni az „Ej prófétaság” vág közismertebb nevén montanizmus észak-afrikai elterjedésének szemszögéből.

Aaz észak-afrikai keresztyénség páratlan volta a korai egyház életében

A korai egyház életében Eszak-Afrika keresztyénsége sok szempontból tekinthető a teológiai kérdések és megoldások kísérleti laboratóriumának1. A keresztyénség első hat évszázadában mentek végbe létének legjelentősebb változásai. Az egyik ilyen drámai és jelentékeny változás volt, hogy üldözött szektából az egyetemes hitet hordozó egyházzá vált, ami kifejezetten egyik néphez sem volt szorosan köthető, de erős szálakkal kapcsolódott a Judaizmushoz.

Chadwig mutat rá, hogy a monoteista vallások természetére vezethető vissza az egyetemessé válásra való törekvés, még annak ellenére is, hogy ezzel egy időben megfigyelhető a vallásoknak az a karaktere is, amelynél fogva a törzsi jellemvonások is felerősödnek, hogy megtalálják a védelmező istent, akinek áldozatot lehet bemutatni. Amikor egy vallás eléri a hit egyetemessé válását, akkor válik a legvonzóbbá a különböző ideológiák számára, különösen is olyanok számára, amelyek világuralomra törekszenek (például esetünkben a Római Birodalom).2 Ezek a tendenciák a keresztyénség történetében a Donatista mozgalommal összefüggésben is jól megfigyelhetők, különösen is az üldözéseket követő időszakban, melynek gyökerei közvetett módon Tertullianusig vezethetők vissza.

Az észak-afrikai keresztyénség megkülönböztetett szerepet töltött be a Római Birodalmon belül. Nem volt ugyanis a birodalomnak még eg)'

1 A kifejezést Peter Brown használja az Augustinus of Hippo című művében. Brown, Peter: Augustine of Hippo. Bekleey and Los Angeles, 1969, (1984), University of California Press.

2 Chadwick, Henry: The Church in Ancient Society, From Galilee to Gregory the Great. Oxford, 2001, Oxford University Press, 1-3. p.

79