Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: Az "új prófétaság" hatása Tertullianusra
Füsti-Molnár S selves"ter olyan pontja, amely olyan hevesen utasította volna el a császárkultuszt, mint Észak-Afrika egyháza. A keresztyénség feltehetően a Római Birodalom gyarmatosító tevékenysége során jutott el a térségbe. A keresztyénség jelenlétét igazoló első írásos dokumentumok a Scillitian mártírok cselekedetei (180) és Passió Sanctuamm Perpetuae et Felicitas (203)3. Mind a két írás kitűnő bizonyíték arra, hogy az észak-afrikai keresztyénség milyen radikális mértékben utasította el a római kultúra, a családi kapcsolatok és a római életstílus fontosságát, hogy előtérbe állítsa a keresztyén testvériesség iránt érzett mély elkötelezettségét és tiszteletét. Észak-Afrika helyzeténél fogva képessé vált arra, hogy a keresztyénségen belül sajátos teológiai tradíciót alakítson ki Tertullianustól elkezdve karthágói Cyprianuson át egészen Donatusig. Természetesen Augustinusnak megkülönböztetett helye van az Észak Afrika keresztyén egyházban, teológiája azonban számos ponton nem egyeztethető össze a tradicionális észak-afrikai teológiával, hiszen számos kérdésben sokkal inkább a tengeren túli Római Egyház álláspontját képviselte. A negyedik századra Észak-Afrika egyháza a keresztyénség egyik fellegvárának számított és egészen a hetedik századig az is maradt, jelentős szerepet betöltve ezzel a nyugati latin keresztyénség formálódásában. így a negyedik században, a térségben bekövetkezett Donatista egyházszakadás, amely jelentősen megosztotta Észak-Afrika keresztyénségét különösképpen is fontossá válik ennek az időszaknak a megértése szempontjából. így az előzmények, amelyek a negyedik századi szakadáshoz vezettek, elmélyíthetik az ekkléziológiai problémák megértését. „Militia Christi”4 A montanizmusra vonatkozó ismereteink egyik meghatározó forrása Eusebios egyháztörténete, aki a katolikus ellenvéleményt képviselte, és Tertullianus, akire később nagy hatást gyakorolt a montanizmus tanítása. A montanizmus5 a korai egyház életében az egyik legkorábbi rigorista irányzat. Alapvetően egy eksztatikus prófétai mozgalom, amelynek bölcsője a kis-ázsiai Phrygia. A mozgalom kezdetének időpontjára nézve nem egységes a kutatók álláspontja, valamikor a 126-180-as évek közé 3 Perpetua és Felicitas Septimius Severus római császár keresztényüldözésének esett áldozatul. Életéről mindössze annyit tudunk, amennyit a „Passió Sanctuamm Perpetuae et Felicitas" (Perpetua és Felicitas szenvedése) című műben olvashatunk. Ennek 3-10. fejezete valószínűleg Perpetua saját, eredetileg talán görögül írt feljegyzése. A latin fordítást és a vértanúságról szóló kiegészítést Tertullianus írhatta vagy adta ki. L. Musurillo, H.: (szerk.) The Acts of the Christian Martyrs. Oxford, 1972. 4 A monatinisták előszeretettel használták magukra a „Krisztus katonája” elnevezést, ezzel is kifejezve céljaikat. 3 A mozgalomra vonatkozó más elnevezések: phrvgiaiak, cataphrigiaiak, priszcillianistásk, jól mutatják a mozgalom széleskörű nemzetközi elterjedését. 80