Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Dienes Dénes: Farkas András: "Az zsidó és magyar nemzetről"

Farkas András: „A zsidó és magyar nemzetről”

Péter Katalin úgy értékelte, hogy a reformatori történelemszemlélet passzív volt.30 Hasonlóan foglalt állást Öze Sándor: „A prédikátorok a hódoltatott nép számára passzív magatartást hirdettek, a bűneikért rájuk küldött zsarnok, az Antikrisztus könyörtelenségeinek elviselését.”36 37 Magunk úgy véljük, hogy a humanista helyzetértékelés sem volt sokkal akti- vizálóbb, abban az értelemben, hogy inkább ábrándozás jellemezte, és nem cselekvésre ösztönző program. Tény ugyanakkor, hogy Magyarország helyzetének teológiai értékelése nem fektetett hangsúlyt a politikai, még kevésbé a katonai vonatkozásokra, nem buzdított közvedenül a török elleni harcra. A felelősséget ébresztő reformátori igehirdetés mégis aktivizált, ebbe az irányba is eszmélődésre serkentett. Olyan etikai és spirituális bázis megteremtésén fáradozott, amelyben kellő lehetőség rejlik az ellenség legyőzésére. Kathona Géza így foglalja össze a reformátori álláspont lényegét: „Minthogy a magyar katasztrófa oka nem a fegyveres erő elégtelenségében vagy a bátorság és vitézség hiányában, hanem az egész nemzetet egyetemlegesen elárasztó romlottságban rejlik, így annak felszámolását sem a csatatéren, hanem a lelki újjászületés frontján kell véghezvinni, mert »az vitézlő népek csak eszközök, és Isten az, az ki diadalmot ad az ellenségen«.”3" A zsidó-magyar sorspárhuzam aspektusából tekintve a korabeli helyzetet, a reformációt támogató és munkáló magyar értelmiség előtt felvetődhetett a magyarság pusztulásának, szétszóratásának víziója is (Izráel sorsa!). A maguk szempontjait következetesen érvényesítő reformátorok ebben az összefüggésben az Isten ostorának, a zsarnok könyörtelenségeinek nem egyszerűen passzív elviselését hirdették (a kortársak bizonyára nem ezt hallották ki intéseikből), hanem azon munkálkodtak, hogy alkalmassá váljon az ország, a nép az attól való megszabadulásra, végső soron pedig megmeneküljön az elvettetés büntetésének következményeitől.

E tanulmány kereteit meghaladja, ezért csak utalásszerűén említjük, hogy a zsidó-magyar sorspárhuzam összefüggéseiben megformált reformátori történelemszemlélet alapelemei tovább éltek az elkövetkező századokban is.39 A 17. század elején a hegyaljai mezővárosok törvénykönyvének bevezetőjében így elmélkedett Zombori Hasznos Péter deák, tarcali

36 PÉTER Katalin: i.m. 486-491. p.

37 ŐZE i. m. 142. p.

3S KATHONA Géza: Kára fi Gáspár történelmi világképe. Tanulmány a magfar pntestáns reformátori apokalyptika köriből. Deberecen, 1943, 36. p. Az idézet Károlyi Gáspár „Két könyv...” című művéből való.

39 GYŐRI L. János: Izráel és a magyar nép történetének párhuzama a XVI-XVII. századi prédikátori irodalomban. In G. SZABÓ Botond et al. (szerk.): Eg'/iáy és művelődés. Fejesetek a reformátusság és a művelődés Xl'T-XlZT/. syáyadi történetéből. Debrecen, 2000, Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár, 29-52 p.

77