Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Szathmáry Sándor: A szabadság teológiája
Dr. S^athmáry Sándor A SZABADSÁG TEOLÓGIÁJA1 Mottó: „A bárány és a farkas nem értenek egyet a s^abadságfogalmának meghatározásában ” (Carl Sandburg amerikai költő). A téma profilja rendszeres teológiai ugyan, de ez Barth Károly óta azt jelenti, hogy kijelentés-történeti és üdvtörténeti alapokra kell a témát felépíteni. Ha a Bibliát kinyitjuk, akkor az tűnik elénk, hogy Isten a szabadság Istene, aki egész művét erre építi fel. Az első ige így hangzik: „Én vagyok an Ur a te Istened, aki kibontalak téged Egyiptom földjéről a szolgálat hálából”, az utolsó pedig így: „íme mindent újjá tesgek E két ige ívében, hatalmas feszültségében helyezkedik el a szabadság üzenete. Induljunk ki tehát, az Ószövetség szabadság-gondolatából. 1. A szövetség három korszakának szabadság személete 1.1. Szövetségkötés Isten lénye a „Vagyok” a szabadság lényegét villantja fel. Isten a létezés mélysége, mely az ember számára, a szabadság megnyerését teszi elérhetővé. Ha a „Leszek” értelmét vizsgáljuk, az még inkább arra mutat, hogy Isten kilép önmagából, és nem az lesz tovább aki volt, hanem az, aki eddig nem volt: magát az emberrel való közösségben, azaz a szövetségben bontja ki. Isten nem marad önmagában, hanem bevonja létébe az embert, leereszkedik hozzá, megfoghatatlan módon életjoghoz juttatja, önmagát érte megalázza úgy, hogy magát a történelem, az emberi élet részévé teszi, és így az emberi életet a vele való életközösségben nem sejtett szabadságra juttatja el. A szabadság hátterében mindig a szolgaság található, mely a „Sein zum Tode” vagyis a halába szánt létet jelenti. Izráel népe egy nagyhatalom rabszolgája volt, Egyiptom proletár-rétege, gazdaságilag megalázott és kizsákmányolt, mely nemcsak az életjavaktól, a lét szabadságától és tágasságától volt megfosztva, hanem szó szerint halálra szánt nép volt, hiszen a Fáraó terve úgy szólt, hogy minden fiú-gyermeket, vagyis Izráel jövőjét a Nílusba kell belefojtani. Isten a halálból hozta ki ezt a népet. Pál apostol azt mondja szép hasonlatával, hogy Izráel a tengerben keresztel- kedett meg (lKor 10,2), azaz a tengerbe, a halálba belemenve jutottak át 1 Elhangzott az Országos Katekedkai Konferencián Budapesten 2006. szeptember 30-án a Ráday Kollégiumban. 53
