Sárospataki Füzetek 11. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Peres Imre: Eszkatológia és hitvallás a katakombák művészetében

Es/.KATOI.ÓGIA És IIIVALLÁS a KATAKOMBÁK MŰVÉSZETÉBEN

1.2.1. Emberi alak-jellemzések: Ebben a csoportban azokkal a hitvallási motívumokkal lehet foglalkozni, amelyek Jézust mint a hit és hitvallás alapját emberi formában és emberi tulajdonságokkal fejezik ki. Ilyenek a:

a) Jó Pásztor — a sírszövegekből is jól ismert kép. Itt főleg úgy szerepel, ahogy tereli a juhokat vízforráshoz, zenél és énekel közöttük (mint Orfeusz vagy az ifjú pásztor-Dávid) vagy a vállán visz egy gyenge bárányt. Ez a hitvalló megnyilatkozás kifejezte, hogy Jézusnak gondja van a rábízottak- ra, és segít a gyengéknek: a haldoklóknak, elgvötörteknek, akik a halálba hullva nem tudnak önmagukon segíteni. Jézus mellett vagy karjaiban azonban biztonságban vannak. A reliefekben nem jelentkezik a jánosi motívum záradéka, hogy a jó pásztor életét adja a juhokért. Ez másképp jön elő, éspedig gazdagon — a tényleges passiói jelenetekben.

b) Jézus mint Mester — olyan képek jelenítik meg őt így, amelyeken Jézus egy könyvtekerccsel a kezében ül vagy pálcával a kezében jár: ezzel tanít, gyógyít vagy csodát tesz (mint annakidején Kánában a borral vagy a kenyerek megszaporításával). Ezekben a képekben egyrészt Jézusnak a baj és a halál feletti hatalma domborodik ki, másrészt pedig nagy bölcsessége, amelyre a mennyben is szükség lesz, mert mint mennyei Christus- Magister ott is tanítani fogja tanítványait — ahogy a képek mutatják (a korábbi görög filozófusok mintája szerint).18

c) Jézus mint ítélő bíró — Ez ugyan ritka motívum, de jelentkezik már a Konstantin előtti korban is, majd az 5-6. század után annál elterjedtebbé válik. Ezzel Jézus eszkatológiai szerepe jut kifejezésre, aki „ítélni fog eleveneket és holtakat”. Eszerint az eszkatológiai hitvallási szemlélet szerint Jézus dönt a jövő felől, és mindenkinek a sorsa kezében van.

d) Lényeges és nagy előszeretettel fejeződik ki a katakombák művészetében Jézus földi életének ábrázolása, de főleg elfogatása, elítéltetése, feltámadása és mennybemenetele, amiben nyomatékot kapnak a korabeli kortörténeti körülmények is (pl. Pilátus, ostor, töviskorona, kereszt, sír, majd felhő vagy levegőlépcső a mennybemenetelhez). Ez képben fejezi ki azokat a hittételeket, amelyek az Újszövetségben és a Credóban fogalmazódtak meg sajátos módon: Jézus szenvedett értünk a kereszten, meghalt Pontius Pilátus alatt, eltemették, feltámadott és felment a mennybe. Ezek az ábrázolások amolyan képes téziseket vagy vizuális teológiát jelentenek a krisztológiai hitvallások erőteljes kifejezéséhez.

18 Merkelbach, Reinhold — Stäuber, Josef: Steinepignmime aus detn griechischen Osten. II. köt. München-Leipzig, 2001, n° 08/05/05. PBRF.S Imre: Aspekty vychovy a vzdelávania v antike a v spisoch Nove'ho %ákona [—A képzés és nevelés aspektusai az ókorban és az Újszövetségben], Bratislava, 2002 /BAB 1/, 58-59. p.; Wulff, Oskar: Altchristliche und byzantinische Kunst. I. köt. Die altchristliche Kunst von ihren Anfänge bis z>/r Mitte des ersten Jahrtausends. Berlin-Neubabelsberg, 1918, 80-85. p.

49