Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Dr. Peres Imre: Eszkatológia és hitvallás a katakombák művészetében
Dr. Peres Imre 1.2.2. Szimbolikus alakok — A katakombák művészetében előjönnek ún. teriomorf ábrázolások is, vagyis amelyek Jézust valamilyen állatformában jelenítik meg. a) Bárány — Ez az egyik leggyakoribb szimbolikus ábrázolása Jézusnak: Jézus a jánosi teológiából ismert Bárány,19 20 aki hordozza a világ bűneit (Jn 1,28), meg aki a Jelenések könyve szerint győz és uralkodik. Ebben a hitvallási motívumban egybeötvöződik Jézus áldozatjellege (az egyiptomi páskabárány értelmében: 2Móz 12, vagy áldozati bárány Ezs 53), kiengesztelési momentum és szelíd, agapés uralom. b) Hal — A hal mint ábra és krisztológiai titulus szintén több motívumot fejez ki egyszerre. Említettük már, hogy annak neve — 1X0YZ — rövidítése és összevonása Jézus több nevének és szerepének. Ugyanakkor éppen Dölger mutat rá arra, hogy a hal szimbólum is, tényleges eledel is, de ókeresztyén eucharisztikus elem is.2H Ezért eléggé problematikus. Amikor az ókeresztyén hitvallók Jézusra alkalmazzák, ezzel kifejezik nemcsak a titulusait, hanem azt is, hogy Jézus táplálja őket — magával, magából, szent közösségben velük. c) Delfin — A delfin új motívum az ókeresztyén teológiában. Gyökerei visszanyúlnak a hellenisztikus alvilági képzetekhez, ahol a delfinek húzzák a hajót és szállítják a lelkeket a boldogok szigetére, vagy őrzik azt, aki az istenekhez meg}' áldozni egy távoli szigetre. Jézus delfin-értelemzése, ha igaz, a katakombák teológiájában olyan szerepet tulajdoníthat neki, hogy ő az, aki nemcsak megváltja, hanem el is viszi és biztonságba helyezi az üdvözült lelkeket a paradicsomban, vagy az Atyánál, mert hiszen mondta, hogy „én vagyok az út”, és „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,2). Ezzel Jézus amolyan Jjuxom)|lTTÓy—hitben állhatott, ahogy Hermész a görög mitológiában. 2. Konklúziók Befejezésül mintegy összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a krisztológiai és eszkatologikus hit megvallása a posztapostoü kori ókeresztyén katakombák hitvilágában és gyakorlatában sokrétűen van jelen, és eléggé pluralisztikusán érvényesül. 19 Vö. Hofius, Otfried: apvtov — Widder oder Lamm? Erwägungen zur Bedeutung des Wortes in der Johannes-apokalypse. Zeitschrift für die Neutestamentliche Wissenschaft und die Kunde derAelteren Kirche 89. évf. (1998) 3-4. sz., 272-281. p. 20 Peres Imre: Aberkiosz epitáfiuma. In A tudás pillérei. Tanulmánykötet dr. Erdélyi Margit professzorasszony tiszteletére. Komárno, 2005, 119-120.; Peres Imre: Néhány legkorábbi görög nyelvű ókereztyén epitáfium. In: GYŐRI István (szerk.): Hit és tudomány. Tanulmányok dr. Eenkeytté dr. Semsey Klára professzorasszony ötvenévi teológiai tanári és kutatói munkája jubileumára. Debrecen-Sárospatak, 2005, 257. p.; Klauck, Hans-Josef: Herrenmahl und hellenistischer Kult. Münster, 1982, 294kk. 50
