Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - ÉLETÚT - MÉLTATÁS - Dr. Szathmáry Sándor: Dr. Nagy Antal Mihály professzor életútjának rövid áttekintése, teológiájának bemutatása 77. éves jubileuma alkalmából
Dr. Nagy Antal Mihály rrollsszor úletút|ának rövid tapasztaltuk azt, hogy a külső körülmények ellenére, mely ezt lehetetlenné akarta tenni, a Magyar Református Egyházban karizmatikus gyülekezet működött. Ennek a kornak eredményeiből, ilyen háttérrel született meg 2003-ban Sárospatakon Nagy Antal professzor nagyszerű, valóban pneumatikus töltésű könyve, a Missziológia. Kár, hogy hely hiánya miatt azt a könyvet nem tudom annyira sem bemutatni, mint azt, amely Izrael életével és történetével foglalkozik. A jubiláló professzor lelki arca e nélkül a könyv nélkül fény nélkül maradna. így azonban Lélektől érkező fényt kap. 4. A vallástörténeti kutatások jelentőségének felismerése. Nagy Antal Mihály vallástörténész lesz. Nem azért, mert ezt a tanszéket vette át, hanem azért vehette át ezt a tanszéket, mert a vallástörténeti kutatások jelentőségének igazságát belsőleg felismerte és követte. Itt fel lehet tenni a kérdést: aki a misszió munkájára ennyire odafigyel, és Lélek újjáteremtő munkáját, a Krisztusban eljött új teremtés valóságát követi hitében és a vallás, az egyház, a világ jelenségeihez így közelít, hogyan fordulhat szivének-lelkének egységét megőrizve minden belső hasadtságot kikerülve a vallás és a vallástörténet világához? Hiszen ezek a — neveltetésünket annyira meghatározó — barthi teológia szemléletében egymással diametrális ellentétben állnak. Barth Károly a vallást a pogányság és az istentelenség szférájába utalja. Elkerülendő a saját szavainkkal való fogalmazás félreérthetőségét idézem őt magát: „a vallás valósága harc és botránko- Zás, bűn és halál, ördög és pokol. A vallás egyáltalán nem veheti ki az embert a bűn és a sors problematikájából, hanem inkább nagyon is belvetyeti. Nem ad megoldást az életkérdésekre, hanem inkább magát az emberi életet teszi egyssyerííen megoldhatatlan rejtvénnyé. Sem nem megváltás, sem nem felfedezés, hanem sokkal inkább a megvál- tatlanság felfedezése. Eze'rt a vallás sohasem élvezhető vagy ünnepelhető, hanem inkább kemény iga, amit nem lehet levetni, csak hordozni. A vallást senkinek sem kell kívánni, vagy dicsérni, vág' elfogadását ajcinlani. A vallás szerencsétlenség, ami fatális szükségszerűséggel tör rá bizonyos emberekre, s teljed át róluk másokra. Ez a szerencsétlenség, melynek nyomása olyan Jisfognómiához vezet, mint amilyen Kálviné volt élete végén. ” (Der Römerbrief) Hogyan lehet ebből a nyilvánvalóan egyoldalú álláspontból eljutni a vallás új arculatának felismerésére? Figyelemreméltó az a tény, hogy már 1950-ben Pákozdy László nekünk azt tanította, hogy ezen a ponton a barthi teológia kijelentései mögé kérdőjelet kell tenni, hiszen Isten nem zárható be az 1-30 eseményeibe. Előtte is ő van, és ezt nem lehet kitörölni, mert az emberi lélek Krisztus előtti szakasza sem értelmezhető Isten jeladásai nélkül. Erre nemcsak a valláspszichológusoknak kell odafigyelni, de az emberi lélek új értékelése teológiailag is nélkülözhetetlen feladattá válik. Ezt a lépést tette meg Nagy Antal Mihály, amikor a Doktorok Kollégiuma újonnan alapított vallástörténeti — utóbb vallástudományira átnevezett — szekciójának vezetését elvállata. Ismét egészen különös, hogy ezt a szekciót én hívtam életre. A vallástörténeti, vallástudományi kutatás fontos állomásának tekintendő egyházunkban, 13
