Sárospataki Füzetek 11. (2007)
2007 / 2. szám - ÉLETÚT - MÉLTATÁS - Dr. Szathmáry Sándor: Dr. Nagy Antal Mihály professzor életútjának rövid áttekintése, teológiájának bemutatása 77. éves jubileuma alkalmából
Dr. S"athmáiy Sándor hogy az új szekció több, mint tíz esztendős munkáját követve érezhetővé válik, ahogyan a más vallások problematikája tisztán tudományos kérdésből égető, egyházunk társadalmi létét érintő egzisztenciális kérdéssé válik. A válaszok keresésében, figyelve a kortárs vallástudomány eredményeire, Nagy Antal mélyen elkötelezett, keresztyén teológiai vallásszemlélete ma is irányt mutat. így bár a szekció munkáját ma már nem ő irányítja, szellemi-teológiai öröksége itt mindenképpen tovább él. Hozzátehetjük, hogy a szekció létrejötte, munkájának kibontakozása tükrözi azt a sajátos teológiai klímaváltozást, sőt átértékelést, ami a vallásértelmezés területén az egyházi köztudatban jelentkezett. Erre jellemző, amit Friedrich Heiler vallásfenomenológiájában állít: „az a hit, amivel í>arth szembeállítja a vallást, minden igaz vallás lényege”. Vagyis bár Barth szerint a vallás kizárja a hitet és teljesen más kategória, valójában a vallás jelenségében a lút ugyanazt a fontos szerepet kapja, mert a vallás nem az ember maga csinálta istentisztelet, és nem bálványfaragó műhely az emberi lélek, hanem az Istenhez való kötődés ezen az alacsonyabb szinten is pozitív jelenség. Erre tulajdonképpen már Pál is utal athéni beszédében, visszafordíthatatlanul új teológiai jelentőséget tulajdonítva, ő, a Krisztus-hit egyedüli jelentőségét hangoztató teológus. Az ember gyógyíthatatlanul vallásos, mondja Berdjajev, mert az ember istenképűsége az ember vallásos arculatát teremti meg. Van tehát a vallásnak pozitív jelentősége, és ennek felismerése komnkban nélkülözhetetlen, mert e nélkül a keresztyénség és a vallások viszonyának tisztázásának útjára a teológia el sem indulhat. Ennek jegyében született meg a „Napkelettől napnyugatig” címet viselő vallástörténeti sorozat első kötete Nagy Antal professzor szerkesztésében. Egyházunk életében tehát a vallástörténeti, vallás tudományi kutatás új fejezete Nagy Antal professzor nevéhez fűződik. 5. A szinkretizmustól való elhatárolódás a vallások és a keresztyénség megítélésének kérdésében, mint a legfontosabb ökumenikus feladat korunkban. Olyan korba jutottunk, ahol elkerülhetetlen annak tisztázása, hogy a vallások és a keresztyénség összehasonlításának, egymáshoz való viszonyának kérdésében milyen álláspontot foglalunk el. „Mi az igazság” - kérdezte Pilátus, és bár egészen más hangsúllyal, de ezt kérdezzük mi is. A különböző, mára sajátos vallási piacot alkotó hagyományok közül, majd ezeken belül hol találjuk meg azt, amit abszolútnak nevezünk. Klaus-Peter Jörns vallástörténész azt mondja: „arra a kizárólagosságra, melyet igen hamar Jézusnak tulajdonítottak, csak azért juthatott el, mert képes volt saját személyében összekapcsolni messiási és terapeutikus hagyományokat”. Véleménye szerint mi nem birtokoljuk az igazságot, mert minden vallás csak az igazág részeit látja. Mielőtt választ adnánk érdemes Török István professzor véleményére figyelni, aki azt mondta: a keresztyénség nem abszolút, csak relatív válasz a Krisztus-eseményre. Egyedül Krisztus abszolút. De a probléma ott 14
