Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és Amnon története irodalmi elemzése ben, ahol ugyan rokoni kapcsolatról nincsen szó). Az a négy szó, amelyet Amnon Támárhoz intézett, mindenik / hangzóra végződik (TlinX , 'QS? , 'ÍZŰ , Ez nem kellene, hogy elkerülhetedenül így legyen, mondhatta volna Amnon azt is: gyere, testvérem, kérlek, hadd feküdjek le veled (TIIpKjKl TlinK X3 "W3 pűií). Egy hangzónak az ilyen ismédése nem tekinthető pusztán fonetikai jelenségnek, hanem valaminek a kifejezésére szolgál. Pl. rím létrehozásának az eszköze, kijelent vagy hangsúlyoz valami kapcsolatot a szavak jelentése között. A jelen esetben az első két szó / végződése Támárra vonatkozik (második személyű nőnem), az utolsó kettő pedig Amnonra (egyes szám első személy), szoros kapcsolatot hoz létre Amnon és Támár között, amire Amnon vágyakozik, és amit megpróbál megvalósítani. Az első és az utolsó szó célja a meggyőzés, míg a mondat közepe a következő szavakból áll össze: ‘33 "'2327, ahol a Támárra vonatkozó /hangzó érintkezik az Amnonra vonatkozó / hangzóval. Tehát a szavak hangzói találkoznak a szemantikai aspektussal és megerősítik azt. Ha összehasonlítjuk azt, amit itt mond Amnon Támárnak, azzal, amit a 15. versben mond, miután elkövette az erőszakot rajta, és a szeretete gyűlöletté változott, akkor a szavak végén ugyanazt a hangzót találjuk ("37 Mind az a szó, amit az egész elbeszélés során Amnon Támárnak mond, összesen hat szó, mind /-re végződik. A hangzók hasonlósága ellenére a második kifejezés nem hasonlít az elsőre (a hangzókban való hasonlóság olykor a jelentés ellentétét emeli ki). Éppen a tartalom kontrasztja: gyere, feküdj le velem (11. v) kelj fel és menj (15. v). Ez a négy ige képezi az események logikai kontinuitását: gyere — feküdj le - kelj fel — menj, az első ige az utolsónak a kontrasztja, a második a harmadiknak. Tehát a négy ige chiasztikus sorrendben van elhelyezve, ami jelzi és hangsúlyozza az ellentétet. Míg az első beszédben négy ige szerepel, addig a másodikban már csak kettő. A meggyőzés szavai eredménytelenek voltak, így Amnon második megszólalása rövid és brutális (ez különösen érezhető, ha összehasonlítjuk ezt a kifejezést, kelj fel és menj, azzal, amit a szerelmes mond a szeretettnek az Énén 2,10.13-ban, ami különbözik az udvarias hangvételében annak ellenére, hogy ugyanazokat a szavakat használja: kelj fel, kedvesem, én gyö- nyörűségem/szépségem és menj). Az utóbbi beszédben, amit Amnon mond Támárnak a két / végződésű szó mindenike Támárra vonatkozik (második személyű nőnem), az Amnonra utaló első személyű eltűnt, és ez azt érzékelteti, hogy köztük nincs is már semmi kapcsolat. A 12-13. versek. Támár válasza feltűnik hosszúságával. Válasza bátor erőfeszítés arra, hogy keresztbe tegyen Amnon szándékának. Ez a hosszúság is visszatartja a cselekmény előrehaladását, elhalasztva az erőszaktétel borzalmas pillanatát, és ez is fokozza a feszültséget. Támár válasza három részből tevődik össze: 1. Amnonhoz apellál, hogy visszatartsa attól, hogy rosszat tegyen vele; 2. érvelés apellálásának alátámasztására; 3. alternatív javaslat. A második rész további három rész83
