Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József halvány utalást ad arra, hogy ez a szándék létezik, amikor megjegyzi az első esetben, hogy nem látott semmi lehetőséget arra, hogy valamit tegyen vele, a második esetben pedig, hogy Absolon gyűlölte Amnont, mert erőszakot követett el a testvérén, Támáron. Amnon és Absolon szándékának az elrejtése a feszültség elemét hozza az elbeszélésbe, és megegyezik azzal a ténnyel is, hogy mindkét testvér tervét abszolút titokban tartja. Égj' alkalommal az elbeszélő félbeszakítja az események fonalát azzal, hogy közbeszúrja: mert a király s%ű% lányai ilyen öltözéket viseltek. Ezen kívül nincs más, ami az események sorát megszakítaná, és az elbeszélő személye nem feltűnő. A borzalmas események visszafogottak. Az elbeszélés legnagyobb része jelenetekből épül fel, a szereplők közötti párbeszéd jelentős helyet foglal el (kb. 40 %). Az elbeszélésnek ez a módja közvetlen szemlélést ad (vagy még inkább közvetlen hallást), az események eleven bemutatását, az olvasónak értelmes bevonásával. A drámai felépítéssel összhangban erősíti az elbeszélés drámai tartalmát, ami különbözik a szereplők erőszakos konfliktusától. Az elbeszélő nem foglalja el közvedenül az ítélőbíró helyét, bár ez hozzátartozhat ahhoz, hogy ezt az igét használja: erőszakot követett el, aminek negatív hangzása van. Az elbeszélő véleménye tehát közvetetten jut kifejezésre azzal, amit Támár mond: ne tedd e%t égbe kiáltó bolondságot, olyan lennél, mint egy a% I^ráelben lévő bolondok kö^til. 2. A szereplők abban a helyzetben vannak bemutatva, ahol a rokoni kötelékek tisztázása történik. Személyes jellemvonás is említésre kerül, nevezetesen Jónádábról azt halljuk, hogy nagyon bölcs ember volt. Hallunk Amnon érzéséről, nemcsak az elbeszélőtől, hanem magától Amnontól (szeretem Támárt, Absolon testvérem testvéréi). Amnon úgy jelenik meg, hogy megjelenése igazolja belső állapotát (miért vagy olyan elgyötört, királyfi reggelről reggelre?) Ezentúl közvetlen információnk van Támár külső megjelenéséről (szép), és arról a tényről, hogy szűz. Mindezek a részletek nagyon fontos szerepet töltenek be a cselekmény kibontakozásában. A szereplőket nem csak közvetlen jellemzés ismerteti meg, hanem elsősorban az, amit mondanak és cselekszenek. Dávodot jellemzi az, hogy nem tesz semmit. Amnont egyik mellékszereplő jellemzi, Jónádáb (nem képes kigondolni egy olyan tervet a maga számára, amivel elérné a célját). Kiegészítésül jellemzi az is, amit Támár mond: egy lennél a%ok köspii, akik bolondok Isgáelben. A dinamika, a közvetett jellemzés az oka annak, hogy Amnon személyisége fokozatosan kiemelkedik. Először az olvasóban nem tudatosodik Amnon igazi természete, aztán az elbeszélés folyamán lépésről lépésre egyre világosabbá válik teljes romlottságában. Amnon minden cselekedete rosszabb, mint az előző tette: először becsapja az apját, aztán brutálisan erőszakot követ el a testvérén, és aztán vágya kielégítése után kidobatja a házából Támárt különösen megalázó módon. 3. A cselekmény az elbeszélésben jelenetekből épül fel, a jelenetek láncszerűen vannak elrendezve, mindenik jelenetnek két szereplője van. A 96
