Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Támár és Amnon története irodaijai elemzése kos személyragok érzékeltetik a rokoni közelséget is. Kétszer van az, hogy a te testvéred, Amnonra vonatkozóan, jelezve a közeli rokonságot, és a még közelebbi rokonságot a szintén kétszer előforduló harmadik személyű ő testvére, és ehhez még az első személyű én nőtestvérem. A 21-22. versek. A héber elbeszélések szokásos mondat-szórendjétől, amely állítmány — alany — tárgy, ez eltér azzal, hogy az alany megelőzi az állítmányt. Ez a mondatszerkezet jelölheti azt, hogy az alany a hangsúlyos, mivel ez került az első helyre. Ez eredményezheti azt is, hogy ez a rész nem közvetlen folytatása annak, ami idáig elhangzott. Az elbeszélés cselevései befejeződnek a 20. verssel; amit a 21. és 22. versek tudtul adnak, az Támár testvérének és apjának a reakciója, ami egy bizonyos idő után következett. Absolon közveden reagálása már ott van a 20. versben. A 22. versben is mind a három ige perfektumban van /“G"! . iüü , HüJJ /, ez kikerülheteden is, mert a ”0“T előtt tagadószó áll, a KjÜ pedig nem az elbeszélés folyamata, hanem magyarázat, az P13S? -nak pedig régmúlt értelme van. Ami a 21. versben található, a figyelmünket arra irányítja, ami kimaradt, mert ami kimondadan maradt, az fontosabb, mint ami benne van. Amikor Dávid hall mindezekről a dolgokról, nevezetesen, hogy becsapták, hogy Amnon erőszakot követett el Támáron, és gyalázatosán kidobták Támárt, akkor nagyon haragos lett. De annak ellenére, hogy nagyon haragos lett, nem hallunk semmit sem arról, hogy valamit tett volna. Az elbeszélő nem ad számot arról, hogy Dávid megbüntette volna Amnont, vagy akár csak megdorgálta volna, és ez a hallgatás azt tartalmazza, hogy Dávid nem tett semmit. (A LXX tartalmaz egy verset, amelyik kifejezetten arról szól, hogy Dávid tartózkodott attól, hogy valamit tegyen, meg is magyarázva, hogy miért volt ez így: nem szomorította meg fiának, Amnonnak a lelkét, mert szerette őt, mivel ő volt az elsőszülőtte. Ez ösz- szecseng azzal, amit Dávid másik fiáról, Adónijjárói írva találunk az lKir 1,6-ban: az apja soha sem vetette a szemére...) Az, hogy Dávid elmulasztotta, hogy valamit tegyen, különösen is szembetűnő annak a ténynek a fényében, hogy ő közvetve bűnrészes a tragédiában, mivel ő volt az, aki azt mondta Támárnak, hogy menjen el Amnon házába. Azt az információt kapjuk, hogy Absolon nem szólt Amnonhoz. Vajon azt jelentené ez, hogy apjához hasonlóan, ő sem dorgálta meg Amnont, vagyis hogy nem szólt hozzá erőszakos tettéről, vagy azt jelenti, hogy egyáltalán nem szólt hozzá? Az első eset nem látszik valószínűnek, mert ha ez lenne a helyzet, akkor az után a kifejezés után, hogy Absolon nem s^ó/t bo^gá sem jót, sem rosset, következni kellene annak, hogy arról a dologról, hogy a testvérén erőszakot követett el. Az, hogy sem jót, sem rosszat, az ilyen magyarázatot nehézzé teszi, mert az teljességgel elfogadha- tadan, hogy Absolon bármiféle jót mondott volna Amnonnak arról, amit tett. Sem jót, sem rosszat (v.ö. Gen.31,24.29 Ézs 41,23 Jer 10,5 Zof 1,12) azt jelenti, hogy Absolon egyáltalán nem szólt Amnonhoz. Az elbeszélő azon magyarázata, hogy mert Absolon gyűlölte Amnont, jobban illik ahhoz, hogy 93
