Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József egyáltalán nem szólt hozzá, mint ahhoz, hogy pusztán az erőszaktételről nem tárgyalt vele. Nagyon valószínűtlen, hogy Absolon gyűlölete csak attól tartotta volna őt vissza, hogy Amnonnal az erőszakoskodásáról beszéljen, sokkalta inkább valószínű, hogy ellenséges érzése tartotta vissza attól, hogy Amnonnal egyáltalán szóba álljon. Ha nem volna ott az elbeszélő magyarázata így: Absolon gyűlölte Amnont, mert erőszakot követett el a testvérén, Támáron, akkor úgy érthetnénk, hogy Absolon hallgatásának valami más oka volt, mivel azt mondta Támárnak előzőleg: nyugodj meg testvérem, a te tesvéred ő, ne vedd a seredre. Ha úgy kellene magyaráznunk Absolon hallgatását, ahogy azt Támár érthette — hallgassa el és fedezze el a dolgot — akkor Amnon gyilkosát egészen más színben kellene látnunk. Valóban, Dávid és udvari emberei nem értették a gyilkosság okát, csak Jónádáb, Símea fia fogta fel, amikor azt mondja, hogy mert el volt eg már határolva Absolonnál attól a naptólfogva, bogy erőszakot követett el a testvérén, Támáron (32. vers). Mind abból, amit az elbeszélő mond és mindabból, amit Jónádáb mond, kitűnik, hogy Absolon gyilkosságának az oka nem az, hogy Amnont mint riválisát eltegye a láb alól, hanem az, hogy gyűlölte, mivel erőszakot követett el a testvérén, Támáron. Ez a mondat: mert erőszakot követett el testvérén, Támáron, érthetővé teszi Absolon gyűlöletét, de vajon ez a magyarázat valóban szükséges-e? Nem tudnánk megragadni gyűlöletének az okát e nélkül a megvilágítás nélkül? Hasonlóképpen az elbeszélőnek a vers végén meg kell jegyeznie, hogy Támár Absolon testvére volt? Mindez ismeretes, és mindenki érti. A lényege ennek azonban az, hogy érzékeltesse, hogy mi jár Absolon fejében, és mi foglalja el gondolatait: az ő testvérén követtek el erőszakot. A 20. vers bizonytalan, általános kifejezése, ag a dolog, most itt körülhatárolt- tá válik, világos kifejezésben, erőszakot követett el, és hangsúlyossá válik ennek a jelentősége. És míg itt Támárról elhangzik, hogy Absolon testvére, addig Amnonról már ez nem hangzik el, ellentétben a 26. verssel pl., ahol Absolon is érdekelt abban, hogy utalás történjék a közte és Amnon közötti rokoni viszonyra, itt pedig ennek a kifejezésnek az elmaradása nagyon is jelentős. Amikor az elbeszélő használja azt az igét, ami az erőszaktételt fejezi ki, Támárról megjegyzi, hogy ő Absolon testvére, attól pedig eltekint, hogy Amnonról is megjegyezze, hogy Absolon testvére, akkor az elbeszélő utal arra, ami Absolon gondolata és érzése. A drámai események után az elbeszélés lenyugszik: Támár elkülönítetten él a testvére, Absolon házában, Dávid nagyon haragos, de nem tesz semmit, és Absolon sem tesz semmit. Ez a nyugodtság azonban csak a felszínen létezik. A felszín alatt Absolon elméjében mégis nyugtalanság van és háborgás, az elbeszélő sejteti, hogy ez egyszer majd kitör, és tettekben jut kifejezésre egy későbbi időben. Tehát a 22. vers vége, Absolon gyűlölte Amnont, mert erőszakot követett el testvérén, Támáron, arra szolgál, hogy előkészítse és átvezessen ahhoz, ami ezután fog történni. Az olvasó azonban majd csak az esemény után fogja fel, hogy ezen a szinten Absolon 94
