Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában

Börzsönyi József red, Amnon volt veled? Támár nem válaszol, mert világos abból, ahogy a kérdés elhangzott, hogy Absolon felfogta, hogy mi történt, a válasz benne van a kérdésben. Absolon megnevezte rögtön a személy nevét is, az eset természetét is, ami Támárt szomorúságra és hangos sírásra indította, eb­ben egészen világosan megmutatkozik, hogy amit Dávid elmulasztott észrevenni, az nem kerülte el Absolon figyelmét. Absolon figyelmességből csak így fogalmaz: Volt veled. (Annak a speciális értelmét, hogy van vele, tudhatjuk a Gén 39,10-ből: nem akart rá hallgatni, hogy lefeküdjön vele, és vele legyen.) Ez a kifejezés, amit Absolon használ, arra szolgál, hogy enyhítse és elfedje azt, ami történt. Ne vedd nagyon a szivedre, ez tovább próbálja minimalizálni a tett súlyosságát. Nem feltételezhető, hogy Absolon ezeket a dolgokat csak azért mondta, hogy megnyugtassa a testvérét, mert ha csak ez lett volna a szándéka, nem va­lószínű, hogy az elbeszélő lejegyezte volna. Ennek a kérésnek további célja van, valami, ami a cselekmény keretén belül még fontos. Ez az, ami­ért a szerző idézi. A szándék természetét, sajátosságát még majd meg kell világítani. Megdöbbentő Absolon reagálása arra, amit Amnon tett Támárral. Nem fejez ki semmi haragot amiatt, amit a testvérével elkövettek, nem mutat semmi olyan szándékot, hogy testvére nevében cselekedjen, sőt megpróbálja eltussolni az egész esetet. Azt mondja a testvérének, hogy nyugodjon meg, és ne vegye a szívére a dolgot, mintha ez a dolog valami jelentéktelen volna, amit könnyen figyelmen kívül lehet hagyni, amennyi­ben ez őt érinti. Ez az állítás egyáltalán nincs összhangban a tett komoly­ságával és a következmények súlyosságával. A továbbiakban az elbeszélésből kitetszik, hogy' a Támáron elköve­tett gonoszság Absolon számára egyáltalán nem semmiség, és hogy na­gyon is a szívére vette, el egészen addig, hogy nem fogja elfelejteni addig, míg elégtételt nem sikerül venni Amnonon. Ezen a ponton válik szá­munkra világossá, hogy Absolon enyhe reakciója itt csak arra irányul, hogy' elrejtse, álcázza igazi szándékát. Ily módon az a bosszú, amit majd két évvel később tölt ki Amnonon, teljes meglepetés a környezetének is (ez szükséges is a tett sikerének érdekében) és az olvasónak is. A 20. versben a férfitestvér szó 4-szer fordul elő, a nőtestvér 1- szer. Ezek a szavak az elbeszélésben már gyakran előfordultak korábban is, de nem ilyen sűrűséggel. Az első előfordulásnál a testvér szó Absolonra vonatkozik, a második alkalommal Amnonra, harmadszor ismét Amnonra, majd negyedszer Absolonra, a nőtestvér szó pedig középen a második és harmadik előfordulás között található. A sorrend tehát: Absolon - Amnon — Támár — Amnon - Absolon. Támár a középpont, a gyújtópont, Amnon van mindkét oldalán, előtte s utána, Absolon pedig Amnon mindkét oldalán. Absolonnal kezdődik és fejeződik be a felsoro­lás. Ez a felépítés jelzi az alaphelyzetet az elbeszélésben. Ugyanez a felépí­tés található a birtokos személyragokban: harmadik személy — második személy - első személy — második személy - harmadik személy. A birto­92

Next

/
Thumbnails
Contents