Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József red, Amnon volt veled? Támár nem válaszol, mert világos abból, ahogy a kérdés elhangzott, hogy Absolon felfogta, hogy mi történt, a válasz benne van a kérdésben. Absolon megnevezte rögtön a személy nevét is, az eset természetét is, ami Támárt szomorúságra és hangos sírásra indította, ebben egészen világosan megmutatkozik, hogy amit Dávid elmulasztott észrevenni, az nem kerülte el Absolon figyelmét. Absolon figyelmességből csak így fogalmaz: Volt veled. (Annak a speciális értelmét, hogy van vele, tudhatjuk a Gén 39,10-ből: nem akart rá hallgatni, hogy lefeküdjön vele, és vele legyen.) Ez a kifejezés, amit Absolon használ, arra szolgál, hogy enyhítse és elfedje azt, ami történt. Ne vedd nagyon a szivedre, ez tovább próbálja minimalizálni a tett súlyosságát. Nem feltételezhető, hogy Absolon ezeket a dolgokat csak azért mondta, hogy megnyugtassa a testvérét, mert ha csak ez lett volna a szándéka, nem valószínű, hogy az elbeszélő lejegyezte volna. Ennek a kérésnek további célja van, valami, ami a cselekmény keretén belül még fontos. Ez az, amiért a szerző idézi. A szándék természetét, sajátosságát még majd meg kell világítani. Megdöbbentő Absolon reagálása arra, amit Amnon tett Támárral. Nem fejez ki semmi haragot amiatt, amit a testvérével elkövettek, nem mutat semmi olyan szándékot, hogy testvére nevében cselekedjen, sőt megpróbálja eltussolni az egész esetet. Azt mondja a testvérének, hogy nyugodjon meg, és ne vegye a szívére a dolgot, mintha ez a dolog valami jelentéktelen volna, amit könnyen figyelmen kívül lehet hagyni, amennyiben ez őt érinti. Ez az állítás egyáltalán nincs összhangban a tett komolyságával és a következmények súlyosságával. A továbbiakban az elbeszélésből kitetszik, hogy' a Támáron elkövetett gonoszság Absolon számára egyáltalán nem semmiség, és hogy nagyon is a szívére vette, el egészen addig, hogy nem fogja elfelejteni addig, míg elégtételt nem sikerül venni Amnonon. Ezen a ponton válik számunkra világossá, hogy Absolon enyhe reakciója itt csak arra irányul, hogy' elrejtse, álcázza igazi szándékát. Ily módon az a bosszú, amit majd két évvel később tölt ki Amnonon, teljes meglepetés a környezetének is (ez szükséges is a tett sikerének érdekében) és az olvasónak is. A 20. versben a férfitestvér szó 4-szer fordul elő, a nőtestvér 1- szer. Ezek a szavak az elbeszélésben már gyakran előfordultak korábban is, de nem ilyen sűrűséggel. Az első előfordulásnál a testvér szó Absolonra vonatkozik, a második alkalommal Amnonra, harmadszor ismét Amnonra, majd negyedszer Absolonra, a nőtestvér szó pedig középen a második és harmadik előfordulás között található. A sorrend tehát: Absolon - Amnon — Támár — Amnon - Absolon. Támár a középpont, a gyújtópont, Amnon van mindkét oldalán, előtte s utána, Absolon pedig Amnon mindkét oldalán. Absolonnal kezdődik és fejeződik be a felsorolás. Ez a felépítés jelzi az alaphelyzetet az elbeszélésben. Ugyanez a felépítés található a birtokos személyragokban: harmadik személy — második személy - első személy — második személy - harmadik személy. A birto92
