Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában
Börzsönyi József nemcsak az apja látogatására feküdt ágyba, hanem folytatta tovább is megjátszását. Ily módon megakadályozta azt, hogy Támár bármi gyanút fogjon, sőt ellenkezőleg indokoltabbá tette azt, hogy segítenie kell a testvérnek testvérén azzal, hogy táplálja. Másrészt az a tény, hogy Amnon ágyban volt, már előkészítője volt az erőszaktételnek. Abból, amit az elbeszélő tudtul ad, hogy Támár elment testvére, Amnon házához, azt tudhatjuk meg, hogy Dávid rendelkezésével összhangban Támár azt érzi, hogy Amnon házához és nem Amnonhoz kell elmennie. Ment azért, hogy elvégezze feladatát. Elmenetelének a célja az, hogy valamit elkészítsen Amnonnak, és nem szükségképpen az, hogy lássa Amnont. (Amikor Dávid ment el Amnont meglátogatni a betegágyában, akkor az hangzik el, hogy eljött a király, hogy lássa őt). Azért ment, hogy eleget tegyen kötelességének, mivel Amnon a testvére, és mint ilyennek kötelessége, hogy segítsen neki, és nincs benne semmi félelem attól, hogy az illendőség valami csorbát szenved. Az elbeszélő csak objektív tényeket közöl, de ugyanakkor utal Támár érzéseire, gondolataira is. Erre vonatkozik, amikor a há^ és a testvére szavakat használja. Az a tény, hogy Támár feladata csak annyi, hogy egy gyakorlati kötelességet teljesítsen, abból is kitűnik, hogy nincs semmi párbeszéd közte és Amnon között, mert rögtön, amint megérkezik a házhoz, munkához lát. Rövid mondatokban igéknek a sorozatával találkozunk: fogta, meggyúrta, elkészítette, megsütötte, kivette, kiürítette. Mindez azt érzékelteti, hogy Támár teljesen belemerült a munkájába (Amnon pedig, aki betegen feküdt az ágyában, rajta jártathatta a szemét). Egyik cselekvés követi a másikat, Támár gyorsan dolgozik, és nem foglalkozik semmi mással. Azt azonban meg lehet jegyezni, hogy az elbeszélő az eseményeket viszonylag lassan közli velünk (ez ismételten a feszültség fokozása). A részletek terjedelmesen kerülnek elbeszélésre, mint pl, ahelyett, hogy megdagasztotta a tésztát, azt találjuk, hogy fogta a tésztát és megdagasztotta, vagy ahelyett, hogy kiürítette az edényt szeme láttára, azt találjuk, hogy fogta az edényt, és szeme láttára ürítette ki. Támár fáradozása azonban teljesen felesleges volt, hiszen Amnonnak semmi szándéka nem volt enni abból, amit Támár készített. Ez több irodalmi iróniánál azzal szemben, amilyen hosszan, részletesen előszámlálta az elkészítést. Iróniára utalás van a 10. versben ebben a szóban: elkészítette. Ez a szó teljesen felesleges az információ átadásában, mivel már jól ismert tény az, hogy Támár elkészítette a süteményt, de az elbeszélő éppen abban a pillanatban említi, amikor munkájának a gyümölcsét Amnon szobájába vihet- né. Abban a pillanatban úgy látszik, hogy munkája nem volt hiábavaló, de rövidesen kitudódik, hogy ez nem így van, és Amnon nem akarja elfogyasztani az ő süteményét. Kivette előtte — ezek a szavak azt érzékeltetik, hogy Támár nem szándékozta Amnont etetni. Nem tudta, hogy Amnonnak az volt a kérése, hogy' kezéből etesse, mert Dávid ezt nem közölte vele. Ezekkel a szavakkal befejeződik azoknak az igéknek a sora, amelyeknek Támár az alanya, és olyan igék következnek, amelyeknek Amnon lesz az alanya. Ez jelzi azt, hogy Támár tevékenységét felváltja 80
