Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Támár és Amnon története irodalmi elemzése Shimon Bar-Efrat munkájában

Támár és Amnon története irodaijai elemzése

Amnon tevékenysége. Ez a váltás egészen természetes úton megy végbe. A kiürít alanya még Támár, ahol a nab szuffixuma már Amnonra utal. Amnon első cselekedete még tisztességes, passzív természetű, mivel elutasít valamit (hogy egyen), majd csak utólag válik aktívabbá, míg végül kirívóan erőszakos. Amnon azon akarata, hogy nem kíván enni, röviden kerül említésre, minden magyarázat nélkül. Az olvasó nem kap semmi indoklást arra, hogy miért az elutasítás. Támár esetleg betudhatja Amnon betegségének, de az olvasó már ezt nem teheti, mivel tudja, hogy Amnon csak színleli a betegséget. Jónádáb tanácsa nem készítette fel az olvasót semmiféle magyarázattal, hiszen nem említ semmit sem arról, hogy az ételt el fogja utasítani, vagy nem javasolta, hogy az ételt utasítsa el. Ez előre nem volt látható, nem lehet megmagyarázni, csak a feszültséget és a várakozást növeli az olvasóban. A következő lépés nincs kapcsolatban az étkezéssel, arra a tettre vonatkozik, hogy Amnon jelenlétéből mindenkit el kell küldeni. Tehát a feszültség még fokozódik, mert semmi magyarázat nincs arra, hogy Amnon miért utasítja el az ételt, az elbeszélés úgy látszik, hogy átvált egy másik területre. Az elbeszélő leszűkíti a teret (ezért tovább növekszik a bizonytalanság) a szó szerinti ismétléssel: először Amnon rendelkezik: hagyjon magamra mindenki, azután a megvalósítás megismétlése, mindenki magára hagyta. Amnon rendelkezése azt sejteti, hogy valami szokatlan fog történni, vagy' valami titok fog elhangzani, vagy bármi legyen is, azt távol kell tartani a nyilvánosságtól. Az olvasó nem tudhatja még, hogy mi fog történni, vagy mit fognak mondani, mivel Jónádáb tanácsa semmit sem tartalmaz, ami erre utalna, és a feszültség és a várakozás egyre fokozódik.

A 10-11. versek. Miután mindenki eltávozott, Amnon azt kéri, hogy vigye Támár az ételt a szobájába, és hogy a kezéből ehessen. De miért kellett ehhez mindenkit elküldeni, csodálkozhat rajta az olvasó, vagy valami más értelme van a dolognak? Erre nincs válasz. Jónádáb tanácsában nem volt semmi arról, hogy mi történjen ebben a helyzetben. Az elbeszélés pedig visszatér az étkezés témájához. Amnon kétszer is a i""H3 fogalmat használja Támárhoz szólva. Ezzel az is érzékelhetővé válik, hogy ahhoz, hogy' helyre álljon az egészsége, szükséges, hogy Támár az ételt a belső szobába vigye és az is, hogy a kezéből egyen. Ez arra szolgál, hogy meggyőzze Támárt, hogy fogadja el kérését. Egy pillanatra úgy látszik, hogy megoldódik az a titok, hogy miért utasította el eddig az étkezést Amnon. Ebből a tényből valószínűnek látszik, hogy Támár nem szándékozott őt etetni, hanem egyszerűen csak elé teszi az ételt. Ez mindenesetre az, amit Támár gondolhatott, hogy mi okból utasította el az eledelt. Csak most tudatta vele Amnon, hogy az a kívánsága, hogy etesse őt. Következésképpen bemegy a hálószobába, és semmi kifogása sincs azellen, hogy etesse, mert hát mindenek előtt a testvére, és bevitte eledelt a szobába Amnonho% a testvérébe£ Eddig a pontig világos és szabályos rendet lehet felismerni az elbeszélésben, kérésből és annak megvalósításából áll, a

81