Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Izsák megkötöztetése, mint Izráel szenvedésének szimbóluma
Enghy Sándor senkit a fiú helyett a halálba, akkor a hagyomány szerint lenne valami támpont a pozitív döntéshez. De hát a kápók először a pótembert szokták elkapni és csak azután engedik szabadon azt akit kiváltottak. A rabbi könyörgött az apának, hogy ne kérdezze őt, de az nem tágított. Amikor a rabbi továbbra sem adott választ az apa azt mondta: ha a Tóra megengedte volna kiváltani a fiamat, biztos megmondtad volna. Tehát nem válthatom ki őt valaki ártadan élete árán - mert így akarja a Tóra. Az apa az egész újévi ünnepet örömben töltötte: az a megtiszteltetés érte, hogy feláldozhatta Istennek az egyszülött fiát. Pedig lett volna esélye kiváltani őt. Isten az ő cselekedetét is nagyra fogja értékelni, mint Ábrahámét, aki megkötözte Izsákot. Hiszen erről szól az újévi ünnep.2 Zuidema a történet kapcsán felindultan kérdezi: De hát milyen választási lehetősége volt egyáltalán ennek az embernek? Bele tudjuk képzelni mi magunkat egy ilyen embernek a helyzetébe, aki ilyen választásra kényszerül? Feláldozhatja valaki embertársát, amikor saját húsárol-véréről van szó? A Talmud azt mondja: miből gondolod, hogy a te véred pirosabb, vagyis honnan tudod, hogy te több vagy mint a másik ember? Ennek az apának, mint sokaknak másoknak abban a táborban ez azt jelentette, hogy az élet tisztelete miatt, a Tóra iránti szeretetből ellenálltak a kísértésnek és nem áldozták fel magukat a saját fiuk megmentésére sem. íme így lesz egy bibliai történet ijesztő valósággá, egy ember tapasztalatává, saját történetévé. Egy embernek Ábrahám története segített a saját történetét úgy feldolgozni, hogy közben nem bolondult meg. Hányszor ismétlődhetett ez az ördögi történet a holocaust alatt? Zuidema számára Izsák megkötözésének története teljes bizonyossággal magába foglalja nem csupán apa és fia, hanem az egész zsidóság történelmét. Amikor zsidókat üldöztek, mert zsidók voltak, akkor Ábrahám vesztette el gyermekeit. A bibliai történet Zuidema számára nem csupán múlt, hanem egyúttal prófécia, a jövendő mintája is. A szöveg és a személyes tapasztalat nem két külön dolog, hanem éppen hogy megvilágítja a kettő egymást. Mint ahogy az előbbi történetből érthető meg a szent-ősi szöveg és ahogy leleplezi a szöveg a személyes tapasztalat és történet alapvető jelentését.3 Zuidema beleborzong a gondolatba: Az Isten szerelmére hogy jutott Höß erre az ördögi gondolatra, hogy épp ezen a napon és éppen így fossza meg az apákat gyermekeiktől. Hogy szárnyalhat túl minden képzeletet a találékonyság, vagy hogy játszhatnak ennyire össze a dolgok? Ilyen embertelen értelemben is mennyit lehet tanulni a történelemből?4 2 Zuidema, Isaak wird wieder geopfert i.m. 13.14. old 3 Spiegel, S The Last Trial. 1969 XVI - idézi e helyen Zuidema. 4 “Denn selten hat man aus der Geschichte gelernt, wenn es um eine menschlichere Welt ging...” Zuidema i.m. 16. old. 60
