Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az igehirdetés mai problémái
AZ IGEHIRDETÉS MAI PROBLÉMÁI 2. Ha fontos — mint ahogyan mellőzhetetlenül fontos — az igehirdető személyes hite és hitvallása az igehirdetés szolgálatánál, ugyanúgy nélkülözhetetlen, hogy ebben a munkában az igehallgató személyes meg- szólitottsága mindig jelen legyen. Egy határozott negatív és egy ugyanolyan határozott pozitív jelenségként. Negatív oldalról illetően azzal, hogy az igehirdetés soha sem maradjon meg az evangélium szent és örök üzenetének — esedeg mégoly nagyszerű szónoklatba öltöztetett tolmácsolásánál. Különösen semmiképpen sem úgy, hogy az igehirdető a felvett textust más, esedeg könnyebben érthető, egyszerűbben fogalmazott mondatokkal ismételten elmondja és ezzel igehirdetői feladatának — jó lélekkel és szent meggyőződéssel — eleget is tesz. /Nehezebben érhető igerésznél ez persze eleve helyes és nélkülözheteden./ Ám minden esetben — és ez munkájának pozitív jellege és része — szólaltassa meg azokat, akik az istentiszteleten ténylegesen jelen vannak. Intézzen közveden kérdést az őt hallgatóhoz az általa helyesnek tartott legkülönbözőbb formákban és fordulatokkal. Valahogyan így: mit felelsz te erre, amit most hallottál? Egyáltalában van-e mondanivalód, véleményed arról, ami itt és most elhangzott? Vagy a prédikátor szavait, mint igen szépen, esedeg remekül összeállított „produkciót” minősíted, és mint ilyennel tökéletesen meg van elégedve? Egyetértesz—e azzal, amit a hirdetett evangélium tőled személyesen is megkíván? Mindezen felül az Ige és te hogyan állsz a gyakorlatban? Van-e olyan kapcsolatod az Igével, amely képes téged a mindennapok forgalmában, tülekedésében és lármájában eligazítani és megtartani? Egyáltalában megtartó erő-e számodra az Ige, vagy mindössze egy vallásos élmény csupán: lelki- szellemi kirándulás egy különös világba, amire a mindennapok rendjén legfeljebb az a templom emlékeztet, ahol a Szóval találkozol? Vajon életed mindenen eluralkodó közömbössége ide is elkísér, és nem engedi, hogy az Ige és közötted bármiféle személyes kapcsolat létezhessék? Nagy és súlyos kérdések ezek, ám az igehirdetésnek valamennyit vállalnia kell. Nem pusztán az igeszolgálat jelenbeli „sikerének” érdekében de az evilági egyház jövőjének alakulását is felvállalva. Mert ha az igehirdető nem ragad le az evangélium puszta tolmácsolásánál, hanem szembesít vele, és a mindennapok válaszát várja - mi több provokálja — akkor mind az Ige tolmácsolója, mind hallgatója bizalommal kezelheti a harmadik évezred egyházát építő minden munkáját. Aligha kétséges, hogy az igehirdetésnek itt vázolt személyes megszó- lítottságára alapozott módozata — főleg szélesebb gyakorlati alkalmazása esetén — nem fog „köztetszést” aratni. Mai világunk a maga sok vonatkozásában túlfűtött „magánszféra érinthetedenségét”, a magánügy „szentségét” /?/ féltő gondoskodásával bizonyára rossz néven fogja venni, sőt tiltakozni fog, hogy az egyház ilyen és efféle módon „belegazdálkodjék” a hitélet legszemélyesebb világába. Bizonyára lesznek jó néhányan, akik emiatt a 57
