Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS - Frank Sawyer: Hideg kőtemplomok melege - A közép- és kelet-európai egyház megtapasztalásai
Hideg kőtemplomok melege távol tartották, az egyháznak nem volt joga használni a rádiót vagy a televíziót, nem tarthatott sem nyilvános, sem házi bibliaórákat. Szinte minden olyan tevékenységet tiltottak, amely hatással lehetett volna a „laikusságra”. Kátéfoglalkozásokat csak a karácsony és húsvét közé eső néhány hétben lehetett tartani, és csak konformációra jelentkezettek járhattak. De nyomást gyakoroltak a szülőkre és a gyermekekre is, nehogy kedvük legyen részt venni hittanon. Az egyházi alkalmakra eljáró gyerekeket gúnyolták az iskolában, előfordult, hogy rossz osztályzatot adtak nekik. Ha valaki megkereszteltette gyermekét, az nehézségeket eredményezhetett a munkahelyén, vagy esetleg el is veszíthette állását. Az eredmény tehát az lett, hogy főként idős asszonyok jártak templomba, mivel nekik nem volt veszítenivalójuk. Ahogyan azt egy magyar lelkipásztor mesélte nekem: a kommunisták azt mondták, hogy mivel csak idős nagymamák vannak az egyházban, az egy nemzedék alatt kihal. Az egyháznak azonban — mondta ez a lelkipásztor — negyven évvel később is sok nagymamája volt. Az 1990-es évek elején, amikor a kommunizmus idején felnőtt diákjainkat kérdezgettük, többen is azt mondták, hogy nagymamájukon keresztül érték őket keresztyén hatások. A nagymamák nemcsak eljártak a templomba, hanem ők vigyáztak az unokákra is, amíg a szülők dolgoztak. Istennek minden nemzedékben megvannak a maga házi-misszionáriusai. A félelem és gyanakvás légköre volt a jellemző, mivel senki sem tudta, ki „megfigyelő”, ki jelent saját szomszédjairól vagy munkatársairól, és hogy a jelentés tartalma vajon igaz volt-e. De mi vett rá arra valakit, hogy másokról „jelentsen”? Olykor a féltékenység, irigység vagy bosszú, a feljebbkerülés vágya vagy bizonyos előnyökhöz való jutás. Előfordult, hogy valakinek kiutazási engedélyre volt szüksége. Ezt nem volt könnyű megszerezni, a hatóságokkal való barátság pedig segítségül jöhetett ilyenkor. Ugyanez volt elmondható a munkahelyi jutalmazásokról, vagy az alapvető élelmiszerekből jutatott extra fejadagokról. A kommunizmus alatt problémák voltak a kínálat és a kereslet körül, mivel többnyire nagyobb kereslet volt, elegendő kínálat nélkül. A sztálini stílusú zsarnokságot megélt tanúk történetei a társadalomban mindig jelenlévő bebörtönzés, halál és félelem légkörére emlékeztetnek. Kányádi írja: Megáll a nap a delelőn s dúdolja döngicséli a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni és ontja ontja sugarát hogy jutna bár egy résnyi oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni16 16 Részlet az „Útravaló ének” című versből. 37
