Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS - Frank Sawyer: Hideg kőtemplomok melege - A közép- és kelet-európai egyház megtapasztalásai
brank Sawyer Egy másik választ is adhatunk arra, miért nem tolerálták a kommunisták az egyházat. Nem bírták elviselni a gondolat szabadságát, a szólás- szabadságot, a gyülekezési szabadságot és a társadalmi szerveződés szabadságát. Ha nem voltak adottak ezek a szabadságjogok, akkor egyértelműen nem volt szabad létrehozni keresztyén szervezeteket, keresztyén iskolákat (ezeket bezáratták), nem volt szabad házi bibliaórákat tartani, vagy társadalompolitikai dolgokról beszélgetni. Egy központosított társadalom nem engedi meg, hogy más szektorok önállóan gondolkozzanak. Ha azt találnánk mondani, hogy az egyháznak az a küldetése, hogy a társadalom lelkiismerete legyen - hogy emlékeztesse az embereket a lelki és erkölcsi értékekre, beleértve az igazságosságot és szabadságot —, ezzel nyílt támadást intéznénk a kommunizmus által gyakorolt ateista és diktatórikus dogma ellen. A kommunista politika tehát az úgynevezett ’szalámipolitikát’ alkalmazta Magyarországon: a központosított párt a társadalom egyre több és több szegmensét „szelte le”, az „oszd meg és uralkodj” elvén, mert így tudták elerőtleníteni a különböző szervezeteket és álláspontokat, ha megosztották és egymással szembefordították az embereket és a társadalmat egy olyan légkörben, melyet a gyanakvás és a megtorlástól valló félelem jellemez. Az irónia abban van, hogy Marx állította, hogy az állam majd fokozatosan eltűnik a jövő szocialista társadalmában, miközben az államapparátus egyre szélsőségesebb teljes körű hatalmat gyakorolt. Amikor 1992-ben először látogattunk Magyarországra, találkoztunk olyan idősebb nemzedékhez tartózó emberekkel, akik saját bőrükön tapasztalták a kommunista időket. A Szolzsenyicin írásaiban találhatókhoz hasonlókról számoltak be magyarországiak, kárpátaljaiak és erdélyiek. Találkoztunk olyan kárpátaljai lelkipásztorral, aki éveket töltött szibériai munkatáborokban. Találkoztunk valakivel, akinek édesapját pszichiátriai osztályra zárták és évekig nyugtátokkal gyógyszerezték, amiért azt merte állítani, hogy a kommunizmus nem váltja be a társadalom fejlődésére vonatkozó ígéreteit. Olvastuk egy evangélikus püspök (Ordass Lajos) életét, aki azért kapott börtönbüntetést, mert meg akarta védeni az egyháznak az iskolák fenntartásához való jogát. A kommunista kormány úgy oldotta meg az egyházi iskolák kérdését, hogy államosította azokat. A II. világháború után a római katolikus és a református egyháznak mintegy 6500 iskolája volt Magyarországon. Kevés kivétellel mindet elvette a kommunista kormány. Hogyan szenvedett az egyház? Elveszítette földjeit és sok épületét. Jóllehet a templomépületeket többnyire nem bántották (Közép- Európában nem, de Oroszországban igen), az egyéb egyházi és gyülekezeti közösségi épületeket azonban elkobozták. Nagy lelki nyomást gyakoroltak az egyházra. Kiszorították a közéletből, saját falai közé kényszerítették visszavonulásra. De még ott sem volt biztonságban, ott sem lehetett szabad: megjelentek a „megfigyelők”, akik jelentették, ha egy igehirdetés vagy egyéb gyülekezeti esemény bármilyen jelét adta annak, hogy nem támogatja a kommunista államot és társadalmat. Az egyházi befolyást a sajtótól is 36
