Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS - Frank Sawyer: Hideg kőtemplomok melege - A közép- és kelet-európai egyház megtapasztalásai
Hideg kőtemplomok melege tartotta vissza sem a teológiát (vallást), sem a politikát (beleértve a nemzeti politikát is) attól, hogy ne befolyásolják egymást. Hozhatnánk erre példát a jobb és baloldali politikából, és említhetnénk jobb és baloldali teológiai irányzatokat is. Vallásos politikai fundamentalizmus és terrorizmus: agresszív nézetek a nemzetközi politikáról Az észak-amerikai fundamentalizmus kezdetben többnyire politikamentes volt, a személyes üdvösséggel kapcsolatos hit alapjaira összpontosított. Az evangelikál mozgalommal karöltve most ott tart, hogy szeretne „erkölcsi többséggé” válni. A fundamentalista megközelítés egyre poli- tizáltabbá vált. Egészen szép számmal találunk fundamentalista prédikátorokat, teológiákat és konzervatív evangelikálokat, akik nyilvánosan támogatják Bush elnök katonai politikáját, egyértelművé téve, hogy ez a keresztyén álláspontjuk. Vannak ezek között olyan teológiai irányzatok, melyek apokaliptikus elemekkel ötvözik politikai nézeteiket. Az ’apokaliptika’ többnyire a világvégével kapcsolatos különleges kijelentést jelenti. Előfordul például, hogy Krisztus visszajöveteléről kialakított premillenista elképzeléseket ötvöznek a Közel-Kelettel kapcsolatos politikai nézetekkel. Elegendő csak a következő neveket megemlíteni: Hal Lindsey, Pat Robertson, a Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins szerzőpáros, vagy az elragadtatásról és az utolsó idők kínszenvedéseiről szóló teológiát, mely központi témája a \jejt Behind (A% elragadtatás után) című regénysorozatnak. Ez a fundamentalista teológia egyfajta fanatikus nacionalizmust táplál az amerikai emberekben. Hasonló apokaliptikus fanatista nacionalizmust találunk az iszlámban is. Másképpen megfogalmazva: ha vallásos fundamentalizmus keveredik fanatikus nacionalizmussal, az nemcsak teológia, hanem ideológia is egyben. Az a vallásos fundamentalizmus, mely manapság fanatikus nacionalizmusban ölt formát, annak a törekvésnek a kifejeződése, mely tanbeli bizonyosságot keres ebben a bizonytalan és erőszakos világban. Az irónia ebben az, hogy ez a fajta fundamentalizmus nem legyőzi az erőszakot, hanem még erősíti is azt. Jóllehet demokratikus országokban beszélhetünk egyház és állam szétválasztásáról, mindig megmarad az arra való hajlandóság, hogy vegyítsük a teológiát és a politikát, akár jobb- vagy baloldali modell alapján.13 Nem vehetjük védelmünkbe egykönnyen a „szent háború” eszméjét. Az Ószövetség alapján nem, hiszen nem vagyunk az ószövetségi Izráel. Az Újszövetségben szintúgy nem találunk ilyen alapot. Az Ószövetség középpontjában sem a zsidó nacionalizmus áll, ugyanakkor „a vallásos nacionalizmus a hamis próféták 13 vö. Jimmy Carter, Our Endangered Values: America's Moral Crisis (New York: Simon & Schuster, 2005); valamint Robert Jewett & John Shelton Lawrence, Captain America and the Crusade against Evil: The Dilemma of Zealous Nationalism (Grand Rapids: Eerdmans, 2003). 33
