Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS - Frank Sawyer: Hideg kőtemplomok melege - A közép- és kelet-európai egyház megtapasztalásai
Frank Sawyer stílusú istentiszteletekkel boldogul inkább, Európa pedig a gregoriánus éneklésben és a genfi zsoltárokban gyökerező zenével próbálkozik a túlélésre. Mi van a teológiai irányzatokkal? Észak-Amerikai fundamentalisták és egyes evangelikál körök pragmatikus és lehetőleg gyors válaszokat keresnek; egy részük vonzónak találja a piaci elképzelésre épülő siker teológiáját (Isten megáldja azokat, akik szorgalmasan és keményen dolgoznak). Nem mindenestől rossz ez, csak egyoldalú. Az európai hagyományőrzés jobban értékeli a teológus elődöket és régebbi liturgiákat. Vannak, akik azt mondják, hogy az európai teológia gyakran eltévedt a filozófiai viták útvesztőjében. Mélyre hatolnak, de soha nem sikerül visszatalálniuk a felszínre. Az észak-amerikai istentiszteleti forma gyakran az egyház barátságos oldalát hangsúlyozza, az európai istentiszteleti stílus inkább az egyén saját élete értelmének egzisztencialista átgondolását. Ha utazás során egy ismereden templomba térünk be, nem tudhatjuk előre, hogy vajon többszáz éves nehéz zsoltárokat és dicséreteket fogunk énekelni, bűneink megvallásával Isten orcáját és bűnbocsánatát keressük; vagy' könnyedebb modern énekeket fogunk énekelni, és zarándoktársainkkal együtt élhetjük át a törődés és a közösség perceit. Természetesen mindkét vonásnak együtt kellene jelen lennie. Az egyház gyakran (bizonyos értelemben pedig mindig) tükrözi a kulturális környezetet. Ezért lehet időnként olyan érzésünk, hogy az istentisztelet olykor a gyorsétkezdék kultúrájára emlékeztet: gyorsan, könnyen és egyszerűen. Nem így volt az a múltban. Egyház és állam — politikai teológia Európában évszázadokon keresztül a Római Katolikus Egyház volt a nyugati civilizáció egyháza. A reformációt követően a királyok és fejedelmek választhatták meg uralkodásuk idejére a hivatalos vallást (’cuius regio, eius religio’). Ez térségenként más és más államegyház kialakulását jelentette: római katolikus, keleti-ortodox, evangélikus vagy református. A huszadik század közepéig jelentős együttműködés volt állam és egyház között. A kommunista ideológia tiltással nagyon hamar szétzúzta ezt az együttműködést Kelet-Európábán. Eközben a huszonegyedik századba és az úgynevezett új világrendbe lépve kiderült, hogy a szegénység, a nukleáris feszültség, a szűnni nem akaró háborúk és a világot átfogó közösségi lelkűiét hiányának régi rendje mit sem változott. Politikával foglalkozó teológiai elgondolások szerint a nem szűnő összevisszaság és zűrzavar a bűn, különösen a gőg és kapzsiság bűnének következménye. A politikai hatalmi játszmák sűrűjében az egyház Krisztus követésére hív, ezzel együtt pedig arra, hogy küzdjünk az igazságtalanság ellen, szeressük felebarátunkat mint magunkat, tiszteljük az Isten képmását azzal, hogy megbecsülünk minden embert. Ez egyéni és egyben politikai feladat is. Kelet-Európábán az egyházról azt gondolják, hogy szorosabban összefonódott az állammal, mint Észak-Amerikában. Észak-Amerikában elsődleges alapelv volt az egyház és állam szétválasztása. Ez azonban nem 32
