Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - COETUS - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1956-os (és az azt megelőző) esztendő(k)ben, valamint a Református Megújulási Mozgalom - Szűcs Ferenc: Hatalom, ellenállás, forradalom és erőszak a református teológiában

Hatalom, ellenállás, forradalom és erőszak a református teológiában

a providenciális liberátorral kapcsolatban fogalmazott meg. E ponton látszik leginkább, hogy Kálvin valójában kétfrontos harcot folytatott. Egyrészt az anarchiával szemben védi a törvényes rendet és az egyén számára még a zsarnok uralkodóval szemben is az alattvalói engedelmességet ajánlja. Mind az egyén, mind a nép számára ezek a sanyarú időszakok fel kell, hogy vessék a bűnbánat kérdését, vajon Isten nem a bűnt bünteti- e egy-egy zsarnokoskodó uralkodó által. Tudjuk, a bűn-büntetés- bűnbánat deuteronómista szemlélete mennyire meghatározta a magyar református történelemfelfogást Károlyi Gáspár Két könyvétől kezdve Kölcsey Himnuszáig. Ám ezekben a helyzetekben is ott élt a remény, hogy küld az Isten szabadítót, miként az ószövetségi időkben tette. „Isten olykor az ő szolgái közül támaszt valakit a nyilvánvaló megtorlásra és megbízza azzal, hogy bosszulja meg a bűnös uralmat és szabadítsa fel az igazságtalanul elnyomott népet szánandó nyomorúságából. ”8 A szabadí- tásnak a magisztrátus ellenállása mellett ez egy másik módja tehát, amely szinte kizárólag egyfajta prófétai megítéléstől teszi függővé, ki is az egyéni lázadó, és kicsoda az Isten szolgájaként érkező szabadító.

Kálvin azáltal, hogy egy felszabadító hatalmat is Isten szolgájának nevez, rámutat a Róma 13 abszolutizálásának veszélyére. A keresztyének egyetlen kyriosznak, Jézusnak tartoznak feltétlen engedelmességgel. A hatalomnak való engedelmesség és lojalitás csak annak a pozitív szerepnek szól, amely a hatalmat Isten diakonoszává és leiturgoszává teszi a rend fenntartásában és a közjó szolgálatában. A Róma 13-at ezért tágabb bibliai kontextusba állítva is kell értelmeznünk. Walter Pilgrim az Újszövetségben három különböző kontextust különböztet meg: Jézus kritikai távolságtartását a hatalomtól és az Isten uralmának való feltétlen alárendeltséget, továbbá a páli állampolgári lojalitást, valamint a Jelenések könyvében megjelenő ellenállás etikáját. 9 A fejedelemségek és hatalmasságok, - mint már erre Oscar Cullmann rámutatott, nem semleges fogalmak10. Anélkül, hogy a földi hatalmak direkt angelológiai magyarázatát követnénk, bátrabban le kell tudnunk fordítani a Szentírás üzenetét, amikor gazdasági, politikai , kulturális hatalmak etikai megítéléséről van szó. A lelkek megítélésének ajándékára - mint Paul Tillich hangsúlyozta ez -, a politikában és a kultúrában is szükség van, hogy a démonit az istenitől meg tudjuk különböztetni.11 Bár ennek kritériumát Tillich pontosan definiálta, a gyakorlati alkalmazásban fennáll az a veszély, hogy a keresztyén látásmód könnyen démonizál olyan hatalmakat, amelyek vele szemben nem mutatkoznak barátságosnak, sőt ellenkezőleg: szakralizálhat olyan eseményeket, amelyeknek semmi közük a szakralitáshoz. J.M. Lochman —

»i.m. 52. Inst.IV.20.30.

9 Walter Pilgrim, Kényelmetlen szomszédok, Budapest, 2006. 27. 37-106,107-135.

10 O.Cullmann, The State in the Nem Testament, New York, 1956.

11 P.Tillich,RfK.7r^mM teológia Budapest, 1996. 123.; 542-543.

19