Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kozma Zsolt: A Vizsolyi Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezése
Kommet Zsolt A ma is élő szavaink közül egyik legrégebbi a gyepű. Szamota István — Zolnai Gyula Magyar oklevéltár-szótára szerint a 13. századtól ismeretes gepu, gyöpü, gyepő formában. Ma is használatos alakjában az 1568-as Kolozsvári törvénykezési jegyzőkönyvben fordul elő. Károknál gyöpű (Ézs 5,5), gyepű (Mt 21,33), gyepő (Mk 12,1). Ma már senki sem mondaná közülünk, hogy a tolvajt huritják, azaz kiűzik az emberek közül, amint ezt az 1908-as fordításban (csak Jób 30,5- ben) még olvashatjuk. 1590-től (hurittyác) eddig menekült meg ez a szó. Persze az új fordítás „rájuk kiáltanak” szava érthetőbb, de hát színtelenebb is. A megfelelő héber szó jelentése: a közösségből gyalázkodva, korholva, kikiabálva kiűzni. A 16. században két, egymástól nem nagyon eltérő jelentése volt: 1. rút szavakkal illetni és 2. riasztani. A kecele inkább női fejkendőt, mint vászonlepedőt jelent. Ilyen értelemben fordul elő a Vizsolyi Bibliában is ketzele írásmóddal (Ézs 3,24), s a szót ezelőtt száz évvel még értették, mert az 1908-as revízió meghagyta. A bizánci görög katszula nálunk már aló. század elején megjelenik, mégpedig egyházi szóhasználatban és miseruhát jelent. Szenczi 1604-es Dictionariumiban: női felsőruha. A szó ringy-rongy jelentésváltozata új keletű. A szépen hangzó kösöntyű igei alakjának a kösöntnek jelentése: felfüggeszt, s ez az 1395-ös Besztercei szójegyzékben fordul elő, majd a Huszita Bibliában a kösöntő névszó. A Vizsolyi Biblia kösöntyű szava (Péld 25,12; Énekek 7,1; Jer 4,30) karon, nyakláncon hordott női ékszer, vagy palástot összefogó díszes csat. A revideált szöveg csak az Énekek 7,1-ben őrizte meg. Az új fordításban: ékszer. Nyelvünk nagyon régen átvette a szláv lozsnik (pokróc) szót a lazs- nak/lasnak formában, így található már 1395-ben, a Besztercei szójegyzékben zsák, ponyva jelentéssel. Károknál lMóz 25,25-ben és Bír 4,18- ban (kecske)szőrös takarót jelent. A revideált szövegben még megmaradt, az új fordításban már daróc. Talán a cserge találóbb lenne, ha már a lazs- nakról lemondunk. Egypár évvel ezelőtt még volt a Kárpát-medencében olyan vidék, ahol a mezgérel (mezgérlés) szót értették, s ősi jelentésében használták is: aratás vagy szüret után az elhagyott kalászokat, illetve fürtöket összeszedni. Károk a héber szót nem mindenütt fordítja így, de különben ismeri mind az igei (megmezgerkk, Jer 6,9), mind a névszói (mezgerlés, szembe- álk'tva a szürettel, Bír 8,2) alakot. Az 1908-as fordításban még több helyen is megvan, az új fordításból teljességgel hiányzik. A zugoly, zugolya főnév ma inkább csak a zug (sarok, átv.: sötét sarok) alakban ismeretes. Szugolya formában ugor származású, először az Érsekújvári kódexben (1529-1531) olvasható, majd Heltai Gáspár Újtes- tamentum-fordításában. A Vizsolyi Bibkában szugolya. Mindkét helyen az 134
