Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kozma Zsolt: A Vizsolyi Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezése

A VlZSOLYI BIBLIA HAGYATÉKA ÉS ÖRÖKÖSEINEK KÖTELEZÉSE

ApCsel 26,26 szövegéről van szó, hogy ti. a Krisztus-esemény nem zugolyában, nem valamilyen sötét helyen történt.

Természetesen, a Vizsolyi Bibliának ezeket az elfeledett szavait nem tudjuk visszahozni. Pedig az új fordítás böngészése nem azt fejezi ki, mint a mezgérelés, pedig a daróc nem azt jelenti, mint a lazsnak, a kőfal nem gyepű, az ékszer általánosabb, mint a kösöntyű. Az új pótszavakkal tartalmilag is, zeneileg is szegényebb lett nyelvünk. Eleink megőrizték a Vizsolyi Bibliától a revízióig, tehát majdnem 360 évig (1590—1908) ezeket a szavakat, hogy egypár évtized alatt feledésbe merüljenek. De túl azon, hogy a nyelvészek számon tartják, a lelkészek prédikációikban, a költők verseikben elővehetnék, s örökségként megőrizhetnék ősi szavainkat.

Az Elöljáró bestédben az „idegen szólás módgyát nem követtük” mai figyelmeztetés azoknak, akik szószékről, tanári katedráról a színpad deszkáiról, előadói emelvényekről szólnak, hogy gyomlálják a gondolkozásunktól is idegen kifejezéseket és a „Magyar nyelv szólásainak módgyát” kövessék.

Károli az Olvasónak szánt soraiban arról vall, hogy mások aranyat, ezüstöt, drágakövet visznek Isten házába, ő azt, amit vihet, magyar nyelven az egész Bibliát. Az Isten házába, annak épülésére vitt ajándék a Lélek fúvására elhagyta a templomot és eljutott hozzánk, egész magyar református népünkhöz. Ezzel kötelezett is, hogy „nagy isteni félelemmel és hálaadással” vegyük és olvassuk „ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát”.

135