Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában

Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában

hatáskörrel rendszeressé lett a presbitérium az egyházközségek életében. A vagyonkezelésre ügyeltek a megyebírák (egyházközségi gondnokok) és a megye hütessei (presbiterek) is. Ugyanígy az erdélyi szász evangélikusoknál és az unitárius országos egyházaknál is a világi elem egyre erősebb érvényesülése volt megfigyelhető.

1881-ig már csak az váratott magára, hogy a zsinat, mint központi szerv megkezdje munkáját, és ezzel megvalósuljon egy külsőleg is egységes országos egyház. Az egyetemes konventek csak hiányosan tudták ellátni ezt a feladatot, mert a döntések joga a kerületeké volt.

Változó vallási viszonyok, és a magyarországi protestantizmus szellemi fejlődése

Mivel a fent nevezett cím jelen dolgozatom szempontjából nem kötődik szervesen lényegi mondanivalómhoz, ezért a változó vallási viszonyokat csupán néhány mondattal jellemzem. Ugyanilyen megfontolás miatt a későbbiek során sem kívánok elmélyedni a protestantizmus szellemi életében, beleértve a korabeli iskolaügyet is. Mégis úgy vélem elengedhetetlen szólnom —ha csak röviden is- ezekről a dolgokról, mert az ilyen jellegű ismeretek közelebb visznek a magyarországi protestánsok jogaikért vívott küzdelem teljesebb megértéséhez, megismeréséhez.

Valószínűleg a felvilágosodás szelleme is közrejátszott abban a tényben, hogy az egyházi fegyelmet már nem alkalmazták olyan szigorral, mint korábban. A papok, hogy a népet az egyházhoz kapcsolják, egyre komolyabban vették az egyéni lelki gondozást. A házi áhítatosságok terjedésével egyetemben terjedt a kegyes íratok, a Biblia olvasgatása is. A példamutatásban világiak is jeleskedtek. Természetesen akadtak olyanok is, akik csak anyagi haszonért szolgálták egyházukat.

Ekkor érte el Magyarországot a pietizmus hulláma, mely maradandóbb hatást főként az evangélikus egyházra gyakorolt. Az evangélikus teológusok már a XVII. század végétől szót emeltek a pietista szellemű valláserkölcsi megújhodás érdekében. A pietista papok megvesztegetheteden erkölcsi erejű lelkipásztorok voltak. Ez az irányzat az erdélyi szászok között is megjelent. Az első magyar protestáns gyámintézetek és árvaházak az ő alkotásaik. Ugyanígy a konfirmációi oktatásnak is ők voltak a kezdeményezői. Tevékenységükkel nagyban fokozták a hazai protestantizmus életerejét.

Ami az iskolaügyet illeti, az 1715-ös törvényhozás értelmében a király főfelügyeleti jogánál fogva beleszólt a protestáns iskolák legbelsőbb ügyeibe. Több jó hírű intézet szűnt meg, vagy magasabb fokúból alsóbbá minősült. Mária Terézia és II. József uralma alatt a protestáns egyházak próbálták elhárítani a tanügyi reformokat, de saját erejükből nem sokat tehettek a nevelési, oktatási rendszer javítására.

95