Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: A tengerentúli homiletika néhány hangsúlyos pontja
A TENGERENTÚLI HOMILETIKA NÉHÁNY HANGSÚLYOS PONTJA sa, hit pajzsa, üdvösség sisakja. Csupán egyeden offenzív fegyver van kezünkben a Lélek kardja, mely az Isten beszéde. Ennek hirdetése pedig gyakorta nem más, mint erőszakmentes rezisztencia, a negatív szellemi hatalmak, és azok minden megjelenési formája ellen. Az igehirdetés olyan aktív ellenállási forma, mely szavakban nyilvánul meg, de elvezethet az erőszakmentes ellenállás és tiltakozás más formáihoz is, kezdve az igehallgatók személyes életében megjelenő bizonyságtévő tiltakozástól, el egészen egy-egy keresztyén közösség polgári engedetlenségéig. Abban a világban tehát, ahol az erőszak dominál úgy az individuális élet, mint a közösségi, intézményi, sőt állami színtereken, ott az egyházaknak egyetlen alternatívája van, nevezetesen, hogy igehirdetésükkel, ill. az által, nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is ellenállni mindannak, amiben ördögi hatalom támad. Az igehirdetés olyan hang és szó lehet, „mely megtöri az erőszak csendjét és a csend erőszakját”15, azaz bátran ellenáll, ha az szükségeltetik. Továbbá ejtsünk néhány szót arról a megközelítésről, mely az igehirdetést olyan folyamatosan ismétlődő gyakorlatnak (practice) tartja, mely további gyakorlatok, ill. cselekedetek irányába mutat. Napjaink teológiai kutatásai egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy a keresztyén hit ill. élet nem csupán absztrakt ideák és individuális tapasztalatok ösz- szességéből ill. találkozásából áll, hanem konkrét közösségi eseményekben megnyilvánuló cselekedetek összességéből. Ezeket a keresztyén életgyakorlatokat így definiálhatjuk: keresztyén gyakorlat minden olyan cselekmény, melyet keresztyének gyakorolnak időről időre abból a célból, hogy alapvető emberi szükségeket megszólaltatván az Ige által, annak fényében azokat betöltsék.16 így, keresztyén gyakorlat az igehirdetés, hisz az örök ember nemcsak Ádámként rejtőzködik Isten elől, hanem vágyódik is Őutána, mert nyugtalan az emberi szív, míg nyugtot benne nem talál. Ezt a vágyódást és szükséget célozza meg és tölti be az igehirdetés. Keresztyén gyakorlat azért is az igehirdetés, mert nem individuális, hanem közösségben történő tevékenység, ahol lelkész és gyülekezet, mint egyenrangú felek állnak újra és újra a szent Isten színe elé Igéjét várva. Azonban az igehirdetés ill. igehallgatás olyan állandó keresztyén gyakorlat, mely további gyakorlatok felé mutat. Gyakran hangoztatott vád keresztyénségünk ellen, hogy hirdetett szavaink és tetteink, hitvallásaink és életgyakorlatunk nincsenek összhangban egymással. Gyakran esik meg, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntjük, hiszen jó protestánsként tudjuk, hogy nem cselekedetekből igazulunk meg, hanem hit által kegyelemből, de ugyanakkor teljesen elfeledkezünk a Heidelbergi Káté 86. kérdés-feleletéről, mely világosan beszél tetteink, cselekedeteink, keresztyén életgyakorlatunk, nem ér15 Brueggemann, Walter: Preaching a Sub-Version, in: Theology Today, 1998, July. 203.o. 16 Campbell, Charles L.: i.m. 128.0. 85
