Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: A tengerentúli homiletika néhány hangsúlyos pontja
Hős Csaba demszerző, de nélkülözheted«! voltáról. Az igehirdetés, mint korábban hallottuk, kategorikus „nem” kimondása és erőteljes konfrontáció mindennel, ami bűn, ami a Szentírás alapján nem megálló szó és tett. Ugyanakkor igehirdetésünk életet kell, hogy adjon egészséges keresztyén közösségeknek, melyekben elengedhetedenek a pozitív tettek és cselekedetek. Craig Dykstra, Growing in The Life of Faith című 1999-ben megjelent könyvében a következő igehirdetés által nagyban inspirált gyakorlatokról, tettekről beszél: bizonyságtétel, közös igeolvasás, közös imádság, kölcsönös bűnvallás, szeretetszolgálat, egymás terheinek felvállalása, vendégszeretet és gondoskodás az idegenekről és ellenségekről is. Továbbá közösségi küzdelem, ellenállás és kritika a világ erői ellen, melyek rombolják az emberi életet és közösségeket, illetve olyan szociális közösségek és intézmények fenntartása, melyek az élet és értékek megőrzését hivatottak szolgálni.17 Szóljunk a képek, hasonlatok és metaforák igehirdetésbeli fontos szerepéről ill. az igehirdetés és a képzelet (imagination) összefüggéseiről is. Mindnyájunk előtt nyilvánvaló, hogy az igehirdetés kétirányú tevékenység: rombolás és építés. Az igehirdetés jó esetben lerombolja és leépíti a domináns kultúra életszemléletét, és merőben új életszemléletet plántál és nevel az ige alapján állva. Az igehirdetés olyan alternatívát kínál, és olyan alternatív közösséget épít, melyben a gyász és szomorúság helyébe doxológia, a közömbösség és fásultság helyébe öröm lép, és az apátiát pátosz váltja fel. Ahogyan Walter Bruggemann kifejti, The Prophetic Imagination című könyvében: az igehirdetés kritizál és energizál, patetikusan és szenvedéllyel mutatja az utat, mely új reménységek felé, új élet, új tettek, új kezdetek felé vezet. Szerinte ezt a feladatot leheteden betölteni képek, hasonlatok és metaforák nélkül.18 Ezen eszközök igehirdetésben való használata, ha helyesen épít a hallgatók asszociációs bázisára, nagyban segítheti az üzenet átadását, megértetését. Nemcsak Egyházunk adósága, hogy nem találtuk meg a megfelelő bibliai metaforákat, melyek segítségével jobban értelmezhetnénk az elmúlt évtizedek egyháztörténeti eseményeit, hanem szinte az egész nyugati ke- resztyénségben a racionalizált homiletika világából hiányzik a prófétai képzelet. Pedig talán érdemes lenne újra felfedezni a képek és metaforák jelentőségét úgy a teológiában, mint az igehirdetésben. A metaforákban gazdag igehirdetésben híd épül a régi történet és a mai valóság közé, az akkor és a ma közé. Metaforák, hasonlatok és képek által könnyebben értelmezhetjük jelenünket, és juthatunk el új, jövőbeli távlatokig, alternatívákig. 17 Dykstra, Craig: Growing in the Life of Faith: Education and Christian Practices, Geneva Press, Louisville, 1999., 42-43.0. 18 Bruggemann, Walter: The Prophetic Imagination, Fortress Press, Philadelphia, 1978., 86
