Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: A tengerentúli homiletika néhány hangsúlyos pontja
Hős Csaba tése. Őt, pedig nem úgy hirdetjük, mint szimbólumot, mítoszt, vagy pusztán történelmi személyt, hanem mint élő realitást, akit szavaiból és tetteiből, itt és most ismerhetünk meg. így válik hihetedenül fontossá az egészséges krisztológiai látás. Szükséges tehát helyretenni azokat a krisztológiai hangsúlyeltolódásokat, melyek korunk igehirdetését gyakran jellemzik. Csak vázlatosan említeném ezeket. Először is lényeges Krisztus hármas tisztének egyensúlyban tartása az igehirdetésben. Krisztus nemcsak főpap, aki áldozatával és drága vére hullásával elmossa a mi rút bűneinket, ahogyan másról elfeledkezve hirdeti ezt az érzelmileg túlfűtött pietizmus. Nemcsak király, akit dicsőíteni kell, mint hirdetik ezt rajongó karizmatikus mozgalmak. Nemcsak próféta, aki szabadságot, szociális és jogegyenlőséget hirdet, mint túlhangsúlyozza ezt a felszabadítás teológiája. Másodszor, egy helyes krisztológia megóv bennünket attól, hogy Krisztus Immánuel voltát, Akivel, és Akiben velünk az Isten, igehirdetésünkben hamis politikai, etikai, történelmi érdekeink szolgálatába állítsuk. Harmadszor, az egészséges krisztológia megóv bennünket attól az eltévelyedéstől, hogy Krisztust igehirdetéseinkben, egy múltban élt történelmi személlyé, emlékké degradáljuk, illetve attól is, hogy kitoljuk Krisztus realitását a távoli jövőbe, az idők végére, elfeledkezvén arról, hogy ő itt és most válhat Igéje és Lelke által valósággá számunkra. Negyedszer, a korrekt krisztológia megóv bennünket attól is, hogy a Szentháromságról szóló tanítást rosszul értelmezvén akár túl, akár alul értékeljük Krisztus szerepét. Ötödször, egy egészséges krisztológia homiletikai munkánk során egyaránt szem előtt tartja Krisztus emberi és isteni természetét, és így nem válik igehirdetésünk sem történelmi előadássá, sem üres moralizálássá, sem mennyei elmélkedéssé. Végül a helyes krisztológia hangsúlyozza Krisztus személyének aktív, élő és ható voltát, és úgy beszél róla, mint aki nem csak megszabadít valamitől, hanem valamire szabadít meg. Összegezve elmondhatjuk tehát, hogy a keresztyén igehirdetés középpontja és fókusza Krisztus. Tehát, számunkra is megszívlelendő módon, a tengerentúli homiletikában máig aktuálisnak tartják a krisztusközpontú igehirdetést. Sőt, máig is igaznak tartják sokan, és ez nem csupán, a Krisztus nevében való prédikálást jelenti. „Nem azt jelenti csupán, hogy magát a nevet hirdetjük, vagyis hogy Krisztus Úr. Nemcsak leírjuk, elbeszéljük, hogy ki volt Krisztus, hanem kizárólag azt hirdetjük, amit Isten tett és tesz velünk Krisztusban”11, Krisztusért és Krisztus által, akkor és ott, itt és most, ott és majd. 11 Barth, Karl: Homiletics, Westminster/ John Knox Press, Louisville, Kentucky, 1991., 51.0. 82
