Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: A tengerentúli homiletika néhány hangsúlyos pontja
A TENGERENTÚLI HOMILETIKA NÉHÁNY HANGSÚLYOS PONTJA Ha tengerentúli kollégáinkat megkérdeznénk, hogy szerintük a mai világunkban az igehirdetés mit jelent, bizonyára sokan azt válaszolnák, hogy nem mást, mint konfrontációt. Többek közt, így látja, és ezt fejti ki a The World Before The Powers című nagy sikerű könyvében, a már említett Charles Campbell is, aki szerint a levegőbeli hatalmaságok által kreált ’Bábel’ kellős közepén az igehirdetők arra hivattak, hogy igazságot hirdessenek, szembesítsék hallgatóságukat az igazsággal. Ily módon az igehirdetés nem más, mint az ige igazságának állandó konfrontációja a negatív szellemi erőkkel, illetve azoknak evilági manifesztációjával. Az igehirdetés nem egy száraz intellektuális retorikai gyakorlat a szószéken, mely naivitásában elmenekül az evilági realitások kihívásai elől, hanem amint az a bibliai és egyháztörténeti paradigmák is bizonyítják, az igehirdetés határozott és értelmes szó, mely leteszi voksát bizonyos értékek mellett, de egyszersmind konfrontálódik minden destruktív erővel, cselekedettel és viselkedési formával. A Biblia bizonyságtételéből egyértelműen kitűnik, hogy az emberi bűn mögött démoni erők húzódnak meg, melyek gyakran az evilági lét gazdasági, politikai és gazdasági struktúráiban rejtőznek el. Az ige szava mindig konfrontálódik a démoni erőkkel, illetve azok manifesztálódásával.12 A prédikáció mindig konfrontáció és kritikai tehát, nem a rebellió, hanem a reformáció szándékával. Hiszen leheteden békéről beszélni ott, ahol nincs béke, leheteden örömről beszélni ott, ahol gyász van, lehetetlen igenelni valamit, illetve hallgatásba burkolózni ott, ahol a szituáció azt követeli, hogy kategorikus nemet kiáltsunk. Minden korban vannak olyan témák, amelyekkel az ige fényében konfrontálódnunk kell. Lássuk most azokat a fő területeket, melyeken napjainkban hihetede- nül szükséges az igehirdetés konfrontálódás az ige kétélű kardjával. Először is, igehirdetésünknek konfrontálódni kell azzal a hamis nézettel, mely szerint keresztyén államokban, illetve keresztyén kultúrákban élnek a világ nyugati népei. Bár be kell ismernünk, hogy nyugati típusú társadalmainkban ill. kultúránkban vannak keresztyén elemek, mégis szekularizált társadalmakban, erősebben fogalmazva „pogány” Európában élünk, ahol keresztyénként kisebbségi státuszt élvezünk (vagy nem élvezünk). Hiába csalnak meg minket politikusaink, társadalomtudósaink, és puffogtatnak álkeresztyén frázisokat, hiába hallunk egyházainktól olyan megnyilatkozásokat, melyek a keresztyén nemzetre, és keresztyén kultúrára hivatkozva nyugtatgatnak bennünket, mi Isten igéjét komolyan véve látjuk reálisan helyzetünket, és mint kisebbség konfrontálódunk a körülöttünk lévő világ történéseivel. Másodszor az igehirdetés konfrontálódás minden devianciával és igazságtalansággal, nyilvánuljon meg az akár a nemiség, a család, a gazdaság, 12 Campbell, Charles L.: The Word Before The Powers: An Ethic of Preaching, Westminster John Knox Press, Lousville / London, 2002., ó.kk.o. 83