Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit

AZ EGYHÁZI ELIT

Nem kétséges, hogy ez a Krisztus arcára utaló, itt megjelölt cél a legjobb szándékú cselekvőket és cselekvéseket is visszarettentheti. Vagy legalábbis viszolygást, riadalmat kelthet, hiszen ezt az arcot — mert O Isten - legfeljebb alázattal, emberi nyomorúságaink és bűneink teljes beismerésével lehet megközelíteni. A távolság így is fényévekkel sem mérhető. Ám nem is erről van szó! Sokkal inkább arról az igényről, amit a tudás és hit kettős adományával rendelkező egyházi elitet arra képesíti és készteti, hogy értékeinek kezelésénél ezt a Krisztust követő szándékot minduntalan és folyamatosan megjelenítse. Nem hangos, lármás, magamutogató kiállásokkal, nem fölényes, esedeg gőgös, tehát eleve sikertelen, mert visszataszító gesztusokkal. Még a szerénység és az alázat olyan megjátszásával sem, ami kifelé — főleg első rátekintésre — őszintének tűnik, ám a figyelmesebb szemlélőben a hamis játék hitelt nem érdemlő meggyőződését táplálja. Ami itt egyedül irányadó és követendő lehet, az a személyes életvitel egyszerű, mindennapos olyan cselekvésében, vagy nem-cselekvésében jelentkezik, amelyekből — ha nem is élesen kiábrázolódva, de legalább — úgy mutatkozhassék meg a krisztusi jelleg, hogy annak az elitre háruló értékteremtő volta jól-rosszul, de felismerhető legyen. Az apró, nem egyszer parányi lépések világa ez, ahol a tett, vagy — ha ez szükséges, mert olykor elkerülheteden - a tartózkodás, a nem-cselekvés jelez valami olyan többletet, amely a tudásból és a személyes hitből nem azért fakad, mert azt a magasabb képzettség, vagy a hitnek nagyobb birtoklása értelemszerűen adja, hanem mert benne, közelebbről tehát mozgásaiban Krisztus jelenléte is érezhető,

b) Ha az értékteremtés a mindennapok krisztusarcúságának útját járja, ez már önmagában — értelemszerűen — arra utal, hogy az egyházi elit tevékenységének másik jellemzőjét: az iránymutatást is ezen a síkon gyakorolhatja. Kizárólagos jelleggel, mint egyedül lehetséges megoldást megragadva és munkálva. Minden eltérés, vagy bár eredményekkel kecsegetető „kitérő” az iránymutatás csődjével bénultságával lehet egyértelmű.

E feladat ellátásához az elitnek - a dolog természete szerint — a Bibliát, ezen belül különösen és sajátos éllel az evangéliumokat és az apostoli leveleket kell alapul vennie. Valamennyi — főként az evangéliumok és a levelek — voltaképpen nem egyebek, mint — klasszikus értelemben is felfogható — iránymutatások. Minden más tényező, így: a hitvallások, hittételek, dogmák, egyházi törvények, hagyományok és liturgiák stb. mindössze kisegítő, perifériális jellegű eszközök csupán. Valamennyien kisegítő feladatot látnak, láthatnak el, ha ez az irány- mutatás bármely momentumánál szükségessé válik. Értékük - természetesen - itt is megvan, csupán igénybevételükben mutatkozik bizonyos sorrendiség.

43