Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit

AZ EGYHÁZI EIJT

„ébredés" lelkeket erjesztő adottságától egészen a forradalomig terjedhet. /Utóbbi „klasszikus” történelmi példája: a reformáció/.

Az egyházi keretek között jelentkező „elitizálódás” — az eddig itt vázolt tényezők és körülmények mellett — az elitfogalom ama követelményének is képes eleget tenni, amely megkívánja, hogy az elit „.sajátos belső szabályok sprint éljen és működjék. ” Utóbbiak — az előbb már említett Biblia, a hitvallások, a hagyomány, a liturgia és az egyház maga alkotta törvényei. Tökéletesen igazodva az írás szavához: „a hit cselekedetek nélkül meghal önmagában,”6 de nem feledve a mindennapok világi oldaláról megfogalmazott gondolatot sem, amely szerint „bizonyos dolgokat az emberek között sóba nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.”7 8 A cselekvés kötelező jellege viszont ezúttal arra is utal, hogy az elit bármilyen passzív, tehát „nemcselekvő” magatartása nem csak magának az elitnek sorsát veszélyezteti, hanem az egyházra háruló rendeltetés betöltését, sőt magát az egyháznak adott formáját is kritikus helyzetbe hozhatja. /Magát az egyházat persze nem, mert az „egyház örök."/

Elitkeletkezés és képzés

Azok a jelenségek, amelyek az elit keletkezését és képzését a már korábban előadottak szerint világi körülmények között meghatározzák és mozgatják, általában az egyházi elitnél is érvényesülnek. Az a kettősség — mint elemi követelmény — itt is meghatározó jellegű: a tehetség /személyes képességek/ és az elit szervezett /intézményes/ gondozása, ápolása. Egészen természetes, hogy a tudományok /hittudomány és kapcsolódó egyéb tudományok/ egyéni elsajátítása bizonyos egyéni képességek birtoklását mellőzhetetlenül megköveteli. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az ehhez szükséges szervezetet /teológiát, főiskolát stb./ létesítenie kell, és fenn kell tartania. Beleértve a képzés és továbbképzés — már áttekintett — tevékenységét is. Ami viszont az egyházi elit ilyen munkáját sajátos többletként jellemezheti, azt a szeretet és a hit itt igényelt két tényezője formázza.

A szeretet a krisztusi, nyomában az apostoli tanítások lényeges — mi több: mellőzhetetlen - eleme. Nem pusztán az ember mindennapi átlagos viselkedésének szintjén és tartalmával, ami persze a világi társadalom elitjének működésében is többé-kevésbé megtalálható. Itt a krisztusievangéliumi lelkűiét belső értékei irányadók. Mintegy az a felismerés, hogy a keresztyén(keresztény) elit tagjai Isten munkatársai lehetnek, „de ezt az alkalmat csakúgy tudják felhasználni, ha a szeretet irányítja cselekedeteiket. Istent csak szereteten át tudjuk megközelíteni. '* Korántsem sztereotip üzleti moso« Jakab 2:17.

7 Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban. Bp., 1991. 63. p.

8 Vladimir Vukanovich: Tudomány és hit. Bp., 1998. 96. p.

41