Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
Rácsokné Berényi Ilona Ezzel nyilvánvalóan kifejezi, az ő szívét valóban betölti az Urat magasztaló érzés. Verses kötetébe belefeledkezve, a bőség zavarával küzdve világosan látom, hogy e nagyon szép témát csak felszínesen érintgettem. Néhány versben szeretném hacsak felvillantani is, hogy Reményik sok vergődése közepette és ellenére mennyire vágyik Isten dicsőségét szolgálni. A Pogány vers az Ezsaiás 55,8 alapgondolatára, „mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti útaitok az én útaim”, építve elmélkedik az emberi szenvedés, kín mélységéről, melyet „egyedenegy szemrebbenéssel” eltörölhetne Isten, s mégsem teszi. Vívódásában, alázatos „szemrehányásában” eljut oda, ha nem is érti milyen módon, de „.. .minden, ami itt vigasztalan: Dicsőségére van. Dicsőségére van.” Az Egy kicsi j^o-ban meggyőződéssel hirdeti, hogy akinek Isten a vigasztalója, annak nincs szüksége hívságos emberi beszédre, „földi fecsegésre”. Olyan testvérnek írja e sorokat, akinek hivatása az emberi nyomorúsággal való törődés. Megható félénkséggel énekli: „Hátha szabad mégis Kicsi énekemmel, Kicsi nótámmal Kicsit odamennem, Isten nagy szavához, Vigasztalásához Egy kicsi szót mégis, Mégis hozzátennem.” Aki összefüggésében érti mondanivalóját tudja, hogy igei. A 2Korinthus 1,3-4-re gondol: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” Halálosan komolyan veszi a mércét, melyet Jézus állított föl a Hegyi Beszédben: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5,48) A Szeretnék példát venni c. verse ennek szép bizonysága. Csak két versszakát idézem: „Szeretnék példát venni Tőle Ki a nevét írja minden fára, kőre, De arcát nem látta még senki sem. 30
