Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében

A „KEGYELEM” KÉRDÉSE REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN

S2eretnék példát venni Tőle,

Akinek soha sincsen pihenője,

S munkája mégis olyan zajtalan.”

A Vízválasztó-ban életének megújulásáért könyörög nagy megpróbáltatásában. Nem lázad, elfogadja, de kéri Istent, hadd legyen e^utáni élete az eddigi „kopár hegytarajon túl” tisztább, szentebb. Új forrás buzogjon fel belőle: „tisztultabb szeretet”.

„Önzedenebb erő,

Malmot hajtó patak,

Szolgáló akarat,

Sziklából feltörő.”

A második versszakban ezt a malmot hajtó patak képében szolgáló, megújult életet taglalja csodálatos sorokban. A vízválasztó megpróbáltatás után:

„Amelyen túljutva Egészen más a táj —:

Hadd mosolyogjak én Azon is, ami fáj Azon is, ami e Világban vaksötét, Fáklyavivő legyek,

Míg tart e furcsa lét.”

Néhány sorral később:

„Nevessek a világ Játékai felett,

De ez a nevetés Legyen egy ölelés, Amellyel mindenkit Magamhoz ölelek.”

Befejezés

Tudom, hogy e téma igazi mélységében való kifejtése sokkal nagyobb lélegzetű munkát igényelne, de úgy gondolom, a több mint 50 költemény csak a lényeget hangsúlyozó elemzése is átfogó képet adhat Reményik Sándor életéről, költészetéről abból az aspektusból, hogy ő hogyan élhette meg és át Isten „kegyelmét” földi pályája örömei és terhei között. Számomra verseinek szépsége, gazdag kifejezésvilága mellett, erőt és példát is

31