Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - MÚLTUNK - Börzsönyi József: "A Református Teológia Dicsősége"
Börzsönyi József nek fölött teológus volt. Erre kapott elhívást, különösen is ez töltötte ki az életét Isten kegyelme által. Briliáns intellektussal megáldott ember volt, és mesés nyelvérzékkel rendelkezett. Ez utóbbi szemléltesére, közeli barátai számára ismeretes, hogy áhítatosságát úgy szerette végezni, hogy a Szentírást héberül vagy görögül olvasta el először, azután latinul, hollandul, németül vagy magyarul. Amikor a kórházban felhívtam röviddel prosztata műtété után, amikor már tisztában volt azzal a ténnyel, hogy tumor van a hólyagjában, azt mondta nekem: „Ne aggódjatok!” (Lukács 12,22), majd görögül folytatta az idézetet. Eugene Osterhaven nagy tudós és nagy tanító volt, de ami őt olyan különlegessé és szeretetreméltóvá tette, az az öröm és az a szenvedély, amivel mindent tett. Szilárd meggyőződés talaján állt, és nem hezitált azt ismertté is tenni, de barátságos és ironikus is volt, ámikor teológiai vitákba bonyolódott. Nem íróasztal-teológus volt. Órai előadásai személyes életének tapasztalataiból vett történetekkel voltak megtűzdelve, de minden tevékenységében gondja volt arra, hogy Krisztust dicsőítse, és az Ő hű tanúbizonysága legyen. A református teológia dicsősége Olyan sok mindent lehetne mondani, az én megbízatásom mégsem az, hogy Eugene Osterhavent dicsőítsem, hanem az, hogy a református teológia dicsőségéről mondjak valamit. Ezt röviden fogom tenni és nagyobb részt Osterhaven saját teológiai írásainak felidézésével. Egyszóval: a református teológia dicsősége az, hogy azt keresi, hogy mindenben Istennek adjon dicsőséget. Közhelynek hangozhat, de a legtöbb teológia, különösen a gyakorlatban, ebben a tekintetben rejtetten megpróbál valami érdemet adni az emberi tevékenységnek, az emberi döntéseknek és az emberi teljesítménynek is. Herman Bavinck, a nagy holland teológus, akit Eugene annyira csodált, a református teológia különlegességét a lutheránus teológiával szemben a következőképpen fogalmazta meg: A lutheránusok által feltett első kérdés antropológiai: „Hogyan sza- badíttatom meg?” A református ezzel szemben a szabadítás alapját kívánja feltárni Isten kiválasztó tanácsvégzésében, és ezt a teológiai kérdést teszi fel: „Isten dicsősége hogyan mozdítható elő?” (Reformed Dogmatics Prolegomena, 175. Eugene-nek jelentős szerepe volt ennek a kötetnek a publikálásában, amely csak 2003 októberében jelent meg.) Eugene Osterhaven szavaival úgy fogalmazhatnánk a kiválasztás} tanáról, hogy a Szentlélek az, aki Krisztus szabadításának munkáját közvetíti számunkra, és ez „a református egyház tanítása teocentrikus jellegének másik bizonyítéka”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az ember hogyan szabadul meg, Eugene ezt írja: Isten által — mondja minden keresztyén. De hogyan jut el az a szabadítás az ember szívébe, amelyet Jézus Krisztus visz véghez az ember személyén kívül úgy, hogy Krisztusban új emberré legyen? Itt különböző116
