Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - MÚLTUNK - Börzsönyi József: "A Református Teológia Dicsősége"
Börzsönyi József „A REFORMÁTUS TEOLÓGIA DICSŐSÉGE” A Reformation and Revival című folyóirat 2004. téli, első szá- mát a keresztyén egység kérdésének szentelte. Ebben a számban találjuk Eugene Osterhaven professzor, a Sárospataki Teológiánk nagy patrónusának búcsúztatását. A búcsúbeszédet John Hesselink professzor tartotta, amint az a beszéd előtti rövid bevezetőből kiderül. A temetési beszéd rövid, emelkedett volta megkívánja, hogy változatlan formában adjuk közre magyar fordításban, ezzel is emléket állítva jótevőnknek és kifejezve igaz nagyrabecsülésünket. Amikor Eugene Osterhaven életéről megemlékeztek 2004. január 28-án a gyászistentiszteleten a Michigan állambeli Hollandban, a First Reformed Church-ben, régi barátját, John Hesselinket kérték a beszéd megtartására. A keresztyén egység kérdéséhez alkalmasabb összegzést aligha lehettet volna adni, mint Dr. Hesselink szavai, amelyeket azon a hideg januári napon mondott Nyugat-Michiganben. Bevezetés A múlt csütörtökön (január 22-én), miután meglátogattam Dr. Osterhavent a Freedom Village Otthonban, fia David és David felesége, Jean, félrehívtak és azt mondták, hogy édesapjuk és édesanyjuk már elkészítette a gyászistentisztelet liturgiáját, és abban nekem is részt kell vállalnom. Aztán David azt mondta: már nem tudom pontosan emlékezetembe idézni, hogy mi legyen a tartalma, de apa azt akarja, hogy a teológiáról mondj valamit. Nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjam azon, hogy milyen különös dolog teológiáról beszélni egy gyászistentiszteleten. És mégis, annyira jellemző Eugene Osterhavenre, mert mi lehetne illőbb, mint a teológia jelentőségére utalni egy olyan istentiszteleten, ahol tisztelgünk egyházunk utóbbi hatvan esztendejének nagy teológusa előtt. A következő napon megkaptam a liturgiát pontos útmutatással, miszerint Dr. Osterhaven azt akarja, hogy én a „Református teológia dicsőségéről” beszéljek. Eugene Osterhaven sok minden volt: hűséges és szerető férj, apa és nagyapa, tevékeny és hú egyházi ember, a természet szerelmese, gyakorlott kenus, merész és rettenthetetlen voyageur (francia szó, ma már angol is, Kanada vadregényes vidékeinek szakavatott idegenvezetőjének jelölésére), lelkes és zseniális támogatója minden jó célnak, különösen is a misz- sziónak, Magyarországon a Sárospataki Teológiai Akadémiának, támogató barát és kolléga — és folytathatnánk a felsorolást még tovább —, de minde115
