Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Oláh Tímeaq: A templomszenteléstől a szerencsejátékokig
Oláh Tímea vései. Az Akció a várakozások ellenére mérsékelt sikert hozott — a hazavándorlók arányát nem sikerült az átlag fölé emelni — az egyházak életét azonban mindenképpen fellendítette segítve ezzel szervezeteik kialakulását és fenntartását.295 Mielőtt azonban figyelmünket e szervezetekre s tevékenységeikre fordítanánk, érdemes egy pillantást vetnünk az egyházak hagyományos szolgáltatásaira és liturgiájára. A kialakulás időszakában a lelkészek és papok ragaszkodtak a Magyarországon is gyakorlatban lévő liturgiához (szentségimádás, lelkigyakorlatok, ájtatosságok és a vallási ünnepek megtartása), s természetesen megtartották a szokásos szolgáltatások körét: keresztelés, elsőáldoztatás, bérmálás, gyóntatás, esketés, jegyesoktatás, beteglátogatás, temetés.296 A megváltozott szent- atya/lelkész-hívő kapcsolat ellenére a lelkészek és papok hathatós segítséget jelentettek a gyakran nyelvismeret híján bajlódó bevándorlóknak világi ügyeik intézésében. S mivel gyakran a lelkiatya volt az egyetlen képzett ember a közösségen belül, egyfajta összekötő kapocsként is „funkcionált” az amerikai közvélemény és a bevándorlók között, sőt napi- és hetilapokban publikált cikkekben védte gyermekeit a köz támadásaitól.297 A legizgalmasabb döntés azonban mégis az volt, hogy a lelkészek és papok beleegyeztek a templomok szerkezetének átalakításába, s a korábban kriptaként funkcionáló altemplomokat felváltották a tágas szociális helyiségek, melyek a társas érintkezés legkülönfélébb, sokszor erősen világi színezetű formáinak adtak helyet. így fordulhatott elő, hogy az egyházak keretein belül működő számos férfi és női betegse- gélyző, temetkezési egylet, oltáregylet, énekkar és dalárda, ifjúsági egylet és sportkör, olvasókör, önképzőkör, irodalmi és színjátszókor az altemplomban tartotta találkozóit és alkalmait. Az egyházak a rendkívül gazdag magyar népi hagyományvilág őrzéséhez is hozzájárultak, az Óhazában gyakorolt szokások, például a betlehemezés, a húsvéti tojásfestés és locsolkodás, a májusfa állítása, a szüreti fesztiválok, sőt a disznótor és a szalonnasütés fenntartásával. Susan M. Papp könyvében említést tesz a clevelandi (Ohio) magyarok körében gyakorolt „Bőgőtemetés” ünnepéről, melynek során egy cigánykaraván nagy sírás-rívás közepette örök búcsút vesz jobblétre szenderült bőgőjétől.298 A magyar 295 Puskás Julianna itt beszámol az egyházközségek és plébániák számának markáns növekedéséről, reformátusoknál és katolikusoknál egyaránt. Megemlítendő továbbá Albert Tezla könyve, mely többek között a lelkészi fizetések kiegészítéséről, templomépítési kölcsönök folyósításáról, az árvák segélyezéséről és az egyházi újságok szubvencionálásáról tesz említést. PUSKÁS, Julianna: Kivándorló magyarok, 280. p. és TEZLA, Albert (szerk.): Meseország, 263. p. 296 MAGYAR, József: Szemelvények a Chicagói Szent István templom életéből, /1930-1974/. Säo Paulo: Editora Gráfica Nagy Ltda., 1982., 47-50. pp. (továbbiakban Szemelvények) 297 PUSKÁS, Julianna: Kivándorló magyarok, 270-274. pp. 298 PAPP, Susan M.: Hungarian Americans, 237. p. 96
