Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Oláh Tímeaq: A templomszenteléstől a szerencsejátékokig
A TEMPLOMSZENTELÉSTŐL A SZERENCSEJÁTÉKOKIG nemzeti ünnepek - úgy mint az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékünnepei, augusztus 20. és október 6. —, megtartása szintén fontos elemét képezte az éves programnak, ugyanakkor sok helyütt már megfigyelhető volt az amerikai nemzeti ünnepek celebrálása. Ezen alkalmak mindegyikén jelentős szerepet vállaltak az egyházak, az altemplomban teret és lehetőséget kínálva a különböző társas összejöveteleknek — az egyletek éves bankettjeinek, a magyar konyhaművészet remekei bemutatásának (disznótoros vacsoráknak, fánk és rétes bemutatóknak), karácsonyi bazároknak, bálok és táncos mulatságok rendezésének, a színjátszókörök és kórusok fellépésének.299 Annak azonban, hogy az egyházak beengedték ezeket a nem ritkán világias rendezvényeket a templomokba, a magyar közösségi élet és kultúra fenntartásán kívül komoly anyagi okai is voltak. Mivel az egyházközségek és plébániák jóformán semmilyen anyagi támogatást nem kaptak az anyaegyházaktól, gyakran kényszerültek a megszokottól eltérő, szentnek nem mondható tevékenységek folytatására. Ezzel magyarázható az is, hogy a kocka- és kártyajátékok hatóságilag engedélyezett formáit már a századelőtől játszották a templomokban, papok, apácák és hívek egyaránt. D. A. Souders amerikai magyarokról szóló könyvében így ír erről: „Amennyiben sem az üzlet, sem pedig a szórakozás nem vonzza az embereket a templomba a hét folyamán, a lelkészek bátorítják híveiket, hogy térjenek be egy-egy beszélgetéssel, vitával, játékkal vagy pipázással töltött estére az altemplomba.”300 Noha e tevékenységek igencsak meglepőnek bizonyulnak az egyházaktól megszokott szigorú morál ismeretében, abban az időszakban hagyományőrző szerepük óriási volt, a közösségépítésben pedig páratlan eredményeket hozott - tehát szentnek aligha, áldásosnak azonban mindenképpen nevezhetjük őket. Az egyházak megalapításuktól fogva nagy gondot fordítottak a fiatal, már az Egyesült Államokban született generációra, s magyarságukat iskolák fenntartásával próbálták biztosítani. A római katolikusoknak sikerült mindennapos iskolákat fenntartania, a reformátusok hasonló próbálkozásai azonban anyagi okokból nem hoztak tartós sikert. Utóbbiak ezért hétvégi és nyári iskolákat működtettek, igen nagy sikerrel. Ennek magyarázata, hogy sok gyermek járt az ingyenes amerikai elemi iskolákba, s jellemzően külön elfoglaltságként küldték őket szüleik a tandíjas magyar egyházi intézményekbe. A gyermekek ott magyar földrajzot, történelmet, írást és olvasást tanultak, egy 1912-es református konventi döntés következtében immáron Magyarországról érkezett tankönyvek és tanszerek segítségével.301 Tanáraik kezdetben maguk a lelkészek és papok, a női 299 MAGYAR, József: Szemelvények, 51-52. pp. a» SOUDERS, D. A.: Magyars, 91. p. 301 KOMJÁTHY, Aladár: A kitántorgott egyház, 116-117. pp. 97
