Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Veresegyházi négyszáz szarvashibája
A VERBS EGYHÁZI NÉGYSZÁZ SZARVASHIBÁJA két, melyeknek tartalma üres haszontalanság s néha épen felekezetűnk elveivel ellenkező volt; nagy számmal voltak olyanok, melyekben a verselés volt nyomorult rósz [!], viszont olyanok is találkoztak, melyek vásári koldusok szerzeményei valának. Az ilyenféle énekek száma, a múlt század elején, ide nem értve a zsoltárokat, meghaladta az ötszázat, úgyhogy méltán írta valaki az említett időben, hogy »megterheltetett az ekklézsia énekeknek sokaságával«. Veresegyházi Tamás debreceni prédikátor 1686 — 1711,27 több mint 400 botrányos, szarvashibát fedezett fel és mutatott ki az énekes könyvben. Elfeledték, vagy botrányosan elcsavarták, összezavarták az énekek zengze- teit is, s általában az éneklésbeli zavar és botrány oly nagy volt, hogy ennek eltávolítása végett pl. Debrecenben a nagy ünnepeken kívül, egyéb napon nem is volt szabad énekelni a templomokban. ”28 Veresegyházira összpontosítva elég megjegyeznünk a hamis következtetéseket és torz helyzetrajzot tartalmazó szakasz lezáró mondatához, hogy az éneklés eltiltása — az állítással éppen ellenkezőleg - ünnepekre vonatkozott, csakhogy nem az istentiszteleti, hanem az istentisztelet előtti spontán éneklésre, a szertartást megelőző fél órában, mert akkor a Bibliából olvastak fel Debrecenben az András templom gótikus ablakainak világánál.29 A helyzetrajz többi pontja hasonlóan tódítás. jobb kultúrában lévő verselés korában milyen becse lehet olyan énekeskönyvnek, amelynek énekeit vásári koldusok írták?30 A liturgia hanyatlásának korában az is kedvenc érv volt, hogy csak kevés ének kell, amit mindenki jól tud. Tűrhető-e felvilágosult racionalizmusára rátarti egyházban olyan énekeskönyv, amelybe haszonleső nyomdászok tömtek felesleges és soha nem énekelt, sőt, hitvallással ellenkező értelmű dicséreteket? Jó volna itt megemlékeznünk arról, hogy a kutatást, a valós helyzet, az énekek és az énekeskönyvek történetének feltárását inspirálta Révész Imre szertelenül eltúlzott helyzetrajza, ezért születtek meg az olyan tanulmányok, mint a Szathmáry Józsefé31 és Erdélyi Pálé32, de ilyen kapcsolat nem ismeretes. Debrecenben a levéltár igazgatója lévén Révész Imre bizonnyal ismerte futólag Zoványi föntebb idézett körlevelét, derenghetett benne a hibajegyzék meg a bűvös négyszázas szám Tótfalusi Apológiájából vagy más emlékből, és keveredett a szóbeszédben terjengő értesülésekkel. O sem tudott valósat Veresegyházi jegyzékéről, sejtelmeit nagyotmondással hatá27 1686-tól 1709-ig volt debreceni lelkész, de azután csaknem két évig nem hívták meg sehová; majd 1711. augusztusától újra Debrecenben lelkészkedett, rá eg)' hónapra szuperintendenssé választották. 28 RÉVÉSZ IMRE [senior]: A magyarországi ref. egyház közönséges énekes könyvéről, az énekek szerzőinek névsorával. Történelmi közlemények. Debreczen, 1866. 9—10. 29 Debrecen városi tanácsának ereded rendelkezését közöltem, és a tévedést helyesbítettem. Éneklés tilalmai MEZ IV (1996/1997), 319 30 CSOMASZ TÓTH Kálmán erről megjegyzi: „Itt a kényes ízlésű kritikusok talán a jeremi- ádokra gondoltak.” A református gyülekezeti éneklés. Bp. 1950. 161. 31 A ref(ormátus) templomi énekeskönyv története. Protestáns Szemle 1892 32 Enekeskönyveink a XVI. és XVII. században. Magyar Könyvszemle, 1899. - Különlenyo- matként is megjelent, Bp. 1899. 63
