Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Veresegyházi négyszáz szarvashibája
Fekete Csaba sosította. A hibával teljes, tehát az úgynevezett Öreg Debreceni Enekeskönjv szapulása megtalálható a Benedek-féle akkori (1806-os) énekeskönyv előszavában. Révész Imre túlzásainak ott van az előképe. Amely ebet el akarnak veszíteni, veszett hírét költik. Ezt a fogást Zoványi György is követte szuperintendensi körlevelében majd’ egy évszázaddal azelőtt, hogy a Benedek-féle énekeskönyv előszava megszületett. Óvta, óvta volna a túlzástól 1958-ban Csáji Pál a tudós közvéleményt, mindhiába. 1950-ben már belekerült Csomasz Tóth Kálmán himnológiai kézikönyvébe a Révész Imre-féle éneklési tilalom,33 idézik azóta is. Többek között Tóth Béla is idézte Révész Imre vélekedését Maróthi Györgyről írt posztumusz monográfiájában, mint az énekeskönyvek és az éneklés történetének régen megállapított tényét, és még tódította is:34 35 „A nagyszámú különböző kiadású énekeskönyv s a nagy »éneklési szabadság«, továbbá az énekvezetők különböző tudása, képessége azt hozta magával, hogy az énekeknek nemcsak a szövege romlott meg (Veresegyházi Tamás debreceni prédikátor több mint 400 szarvashibát fedezett fel és mutatott ki az énekeskönyvben), hanem a dallamai is eltorzultak.”33 Szóval ilyen tudós fondorlattal varrták a XVII. századi héber Biblia hollandiai kiadásának négyszáz sajtóhibáját Veresegyházi Tamás (1643— 1716) nyakába, és még meg is szarvazták a magyarországi református énekeskönyv botrányos tévedéseit, mert ha a régi magyar éneklés eltörlésére törekvőknek igazi érveik nincsenek is, azért csak kell, hogy legyen mit fejére olvasniuk a reformáció korának szertartásához és énekkincséhez ragaszkodóknak. 33 CSOMASZ TÓTH Kálmán op. át. 161. — Ezen a helyen hivatkozás nélkül olvashatjuk Révész Imre szavait, de az irodalomban (202) megtalálható munkája címe, és A% 1806-13. évi énekeskönyv című fejezethez van lábjegyzet, amely szerint „Az itt következő történeti rész adatait túlnyomóan idb. Révész Imre f...] füzetéből (2. §.) merítettük” (168). 34 Fölvetettem korábban is ennek a vándor-anekdota jellegű adaléknak a kétes értékét Tóth Béla munkájának ismertetésében: Két új könyv Maróthiról. Magyar Egyházzene II (1994/1995), 365 35 TÓTH BÉLA: Maróthi György. Debrecen, 1994, 200 64
