Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
A „KEGYELEM” KÉRDÉSE REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN „A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!” (A szóismédés itt is nyomatékosító, megerősítő költői eszköz.) A szabadí- tás csodája Felülről jön, ajándék: Reményikhez „pici csillag”-ként érkezik, a magától megnyílt égből száll alá: . .azt hiszed a tenyeredbe hull.” Megismerte a „Magától”, az ingyen kegyelem csodáját, és nyomában átélte, ahogy „magától” szűnik a vihar — minden elcsitul —, az utolsó versszak minden szava önmagáért beszél, keveseknek adatik meg ennek a csodának ilyen magasztos, mégis mindnyájuk számára érthető és megragadó megfogalmazása: „Akkor — magától — szűnik a vihar, Akkor — magától — minden elcsitul, Akkor - magától — éled a remény. Álom fáidnak minden aranyágán Csak úgy magától — friss gyümölcs terem. Ez a magától-, ez a Kegyelem.” A nagy szenvedő bőséges nyugalmat nyert. Egyike legcsodálatosabb költeményeinek A kereset fogantatása. „Megálmodja”, hogy Mária kiválasztásával egy időben a Libánon csúcsán egy cédrust is kiválasztott Isten, hogy „áldott legyen minden fák között”: „Erezd, hogy nő benned a feszület, Eveid: a Megváltó évei, Míg utatok egykor összevezet. Rajtad csorogjon végig Krisztus vére” Ott álljon majd a világ közepén: „Forgácsolódj szét millió darabra, A Szabadító tekintsen le rólad Millió megbilincselt életrabra” A Bethesda partján-bzn is megénekli - az őrjítő, gyötrő emberi nyomorúságban, a beteg bűnös világban, ahol mindenki teher önmagának és egymásnak is — az egyetlen lehetőséget. Aki a 38 éve beteg embert is meggyógyította. 19
