Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Az Ószövetség irodalmi értelmezése
Börzsönyi József Itt inkább arról a területről szeretnék eg)' kicsit bővebben szólni, amelyet narratív magyarázatnak, vagy narratív kritikának neveznek. Ezzel még mindig nem jutottunk el egy olyan elhatároláshoz, ami teljesen egyértelmű lenne. Sokszínű ez a terület is, és egymástól erősen eltérő értelmezések kerülnek ebbe a kategóriába egymás mellé, sokszor egészen csodálkozást vagy éppen megütközést keltő felfogások, bibliaértelmezések. Próbáljunk meg benne egy kicsit tájékozódni és valamilyen értékelést kialakítani a módszerről és annak hasznáról, és irányzatait lehetőség szerint megkülönböztetni! Keressük meg a lényegét, eredetét és kövessük valamelyest nyomon a kibontakozását! Ebben segítségünk lesz David Miller Gunn tanulmánya a témáról, amely egy gyűjteményes kötetben jelent meg, ahol a különböző szerzők bemutatják és értékelik a különböző kritikai irányzatokat.2 A narratív mód használata először az újszövetségi történetek, elbeszélések magyarázatában került alkalmazásra. Jól mutatja ezt az a két munka, amelyről itt is említést tehetünk. David Rhoads és Donald Michie közösen dolgozták fel ezzel a módszerrel az egész Márk evangéliumát.3 Ennek a munkának a jelentősége, hogy bemutatta a módszer alkalmazhatóságát, használhatóságát, mégpedig nemcsak egyetlen történetre vagy elbeszélésre alkalmazva, hanem egy teljes bibliai könyvre kiterjedően. Talán ennek is köszönhető, hogy 1999-ben már a második kiadása is megjelent. A másik munka amely inkább elméleti, és az általános irodalomkutatás területéről közelít az evangélium elbeszéléseihez, Stephan Moore könyve.4 Kihívásnak is szánta a szerző az új szövetségesek számára, hogy fogalmazzák meg válaszukat az irodalmi vizsgálat oldaláról felvetődő kérdésekre. A hetvenes évek közepén azonban már szélesebb körben is kezdik használni az irodalmi értelmezést, és nemcsak az Újszövetség, hanem az Ószövetség területén is. A módszer általános jellemzője, hogy a jelenleg meglévő szövegnek a magyarázatára, értelmezésére törekszik. Mondhatjuk azt is, hogyha az egyéb bibliakutatási módszerektől eltérő sajátosságát kívánjuk hangsúlyozni, a szöveg végső formájával foglalkozik. Nem kutatja a szöveg forrásait, hagyományozásának fázisait, nem keresi az eredeti szerzőt vág)' az eredeti címzetteket, a szerző vág)' szerkesztő szándékát. Ezt elvégzik az ismert korábbi és más jelenlegi módszerek. Ez az új kritikai felfogás azt vallja, hogy a szöveg érthető és magyarázható a szerzőtől függedenül. A szöveg önálló életet él. Ebben van nyilvánvaló igazság, amelyet nem szabad félre tenni akkor sem, ha fenntartásaink vannak ezzel az állásfoglalással 2 David M. Gunn: Narrative Criticism. In: To Each Its Own Meaning. An Introduction to Biblical Criticism and their Application. Westminster/John Knox Press. Louisville, 1999. 3 David Rhoads - Donald Michie: Mark as Story: An Introduction to the Narrative of a Gospel. Fortress Press, Philadelphia. 1982. 4 Stephan Moore: Literary Criticism and the Gospels: The Theoretical Challenge. Yale. 1989. 42
