Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Az Ószövetség irodalmi értelmezése
'börzsönyi József AZ ÓSZÖVETSÉG IRODALMI ÉRTELMEZÉSE (Rövid áttekintés) Arról az irányzatról szeretnék ebben a tanulmányban szólni, amelyet Literary criticism néven ismer és emleget az amerikai és angolszász világ. Maga az elnevezés is értelmezésre szorul. Először is nem minden esetben van szó kritikáról. Több esetben szinte értelmetlennek tűnik, hogy miért is kell ezt az értelmezést, a Biblia ilyen vizsgálatát kritikának nevezni, hiszen csak arról van szó, hogy a figyelem és a vizsgálat úgy fordul a Biblia felé, mint irodalmi alkotás felé, és mint ilyen alkotásról kíván elmondani minél többet, kívánja azt megérteni minél jobban. Irodalmi értékeit felmutatni, annak tartalmát feltárni és mondanivalóját az olvasó számára érthetővé tenni. Vannak persze olyan részei az irodalmi vizsgálatnak, az irodalmi kritikának (literary criticism), ahol nagyon is találó a kritika elnevezés, ahol a hangsúly már jobban azon van, hogy az olvasó a Bibliának egyik vagy másik részét hogyan értékeli, mit és hogyan fogad el belőle, milyen bírálatot mond róla. A másik magyarázat a kritika megjelölésre az, hogy mivel az elmúlt században, vagy talán századokat is mondhatunk, a bibliakutatásnak legáltalánosabb formája a történetkritika volt különböző módozatokban, ehhez a sorhoz csatlakozik az irodalmi vizsgálat is. Sőt mivel irodalmi vizsgálat korábban is irányult a Biblia felé, már a 19. században is, de különösen Hermann Gunkel korszakalkotó munkálkodása során, ez az irányzat magát a korábbitól megkülönböztetendő új irodalmi kritikának nevezi (new literary criticism). Bár ez a megkülönböztető jelző a legtöbb esetben elmarad, az irányzat magától értetődőnek érzi e nélkül is a megjelölést. Azt is el kell mondanunk a Biblia irodalmi vizsgálatáról, a literary criticism-ről, hogy nagyon szerteágazó, sokféle irányzatot foglal magában, önmagában tehát egy olyan túl tág fogalomról van szó, amely további pontosítást kíván meg, hogy azonosítható legyen, hogy milyen értelmezésről és módszerről is van szó, de az általános megjelölés nagyon is használatos. Ide sorolható a retorikai vizsgálat, a strukturális elemzés, az olvasó szempontú értelmezés, a dekonstrukciós tevékenység és az ún. narratív módszer is. Ennyivel még koránt sem merítettük ki a lehetőségeket. Ezek a módozatok olykor nem is különülnek el egymástól élesen, összefonódnak, együtt kerülnek alkalmazásra, módszerük mégis megkülönböztethető. Rövid bevezetést és betekintést ad ebbe ifj. Fabiny Tibor tanulmánysorozata, amely külön füzet formájában is megjelent.1 1 Fabiny Tibor: Szóra bírni az írást. Irodalomkritikai irányok lehetőségei a Biblia értelmezésében. Budapest, 1994. Hermeneutikei Füzetek 3. 41
