Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Enghj Sándor hanem eltűnt kedves arcok is bepillantanak az ablakán. Szemükben kialudt a fény, hangjuk elnémult már, de vádlón kérdeznek: képes vagy afölött a Jeruzsálem fölött örvendezni, melyet nekünk nem volt szabad megpillantani? Képes vagy Istent dicsérni, anélkül, hogy vádolnád Őt? Nem zavarja boldogságodat a sok halott?59 Ben—Chorin tulajdonképpen a szeretet problémáját veti fel a holocaust utáni nemzedéknek. Hiszen ami nehezíti a Jeruzsálm sorsában beteljesedő ígéret fölötti örömöt, az a szeretet konfliktusából következik: népe iránti szeretete nem tudja feledtetni az emberrel saját szeretteit. Szeretet áll szemben a szeretettel és ennek a dialektikus feszültségnek a kellős közepén található a zsidóság: “In solchen Spannungen stehen und bestehen ist die Problematik der Juden dieser Zeit zwischen Untergang und Auferstehung.”60 Teljes megsemmisülés vagy feltámadás ez a zsidóság jövendőjének alternatívája és ehhez a szeretet által teremtett konfliktus helyzetet is meg kell oldani, hogy egyéni tragédiák által ne legyenek Isten népe számára hitelvesztetté az ígéretek. Mivel a bibliai alakok sorsa tulajdonképpen emberi sorsokat reprezentál és Izrael sorsában a népek sorsa lesz látható, Ben-Chorin számára a holocaust évei nem csupán Izrael életét árnyékolják be, hanem másokét is. Milliókét. Keresztyénekét és nem keresztyénekét. Európaiak és amerikaiak számára a szenvedő Izrael képe modell, mellyel azonosulniuk kell, ha nem is veszik azt tudomásul. Mindannyian a kétféle szeretet dialektikus feszültségében élünk. De hiába a modell, a biblián keresztül felkínált lehetőség az Izraellel való azonosulásra: a történelem sokkal inkább Izraeltől való elidegenedésről szól, mint Izraellel való azonosulásról. Ehhez persze a keresztyénség is erősen hozzájárult azzal, hogy magát új Izraelnek kiáltotta ki, melynek következménye lett Izrael halála és sátáni volta. A holocaust következménye lett aztán az a változás, hogy az egyház azonosult Izraellel, amikor az üldözöttek helyébe lépett: a nacionálszocializmus az egyházat Izraellel azonosította. Valósággal Marcion feltámadását jelentette az, ahogy a Deutsche Christen célkitűzésévé lett az Ószövetség kiiktatása a Bibliából. Voltak, akik ezzel szembeszálltak, de ez még messze állt a zsidókkal való azonosulás szándékától. A biblia egysége nem indította az egyházat arra, hogy különösebben a biblia népéért harcoljon. Ben-Chorin magános hangként említi Dietrich Bonhoeffert, aki felismerte, hogy a zsidókérdés az egyúttal keresztyén kérdés is. “In Auschwitz leuchtete kein Licht des Evangeliums den Juden in der Nacht des Massentodes”61. Auschwitz Ben-Chorin számára ezért a keresztyénség csődje, hiszen a zsidók gyilkosai megkeresztelt emberek voltak. Ennek felismerése vezetett a zsidó-keresztyén párbeszédhez, melynek nagy ára volt: hatmillió zsidó áldozat vére. S az egyház nem tagadhatja le vétkes voltát a zsidók halálában: “Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Ha azt mon59 Ben-Chorin i.m. 82. old. 60 Ben-Chorin i.m. 83. old. 61 Ben-Chorin i.m. 85. old. 38
