Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Simon Wiesental emlékére
Simon Wieskntal emlékére danád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint.” (Péld 24,11-12) Hiába válik szét Auschwitzban az egyház és a zsidóság sorsa, Auschwitz mégis összeköti a kettőt. Ha imádkozni akar az egyház és a zsidóság, akkor mindkettő imádsága csak válasz lehet Isten szavára. Ezt kell mindkettőnek tudomásul venni: a keresztyén egyház és a zsidóság rá van utalva Isten megszólító szavára. Nem igaz az sem, hogy Isten Auschwitz krematóriumaiban tűz martaléka lett, mint ahogy ez sok zsidó keserű hitvallása. De nem igaz az a keresztyén álláspont sem, hogy Isten meghalt, az O Fia viszont él és a teológia helyébe lép a krisztológia. Auschwitz után az egyháznak és a zsidóságnak feladata van: hitének közös alapjait megtalálni. Ehhez szembe kell szállni a kétségbeeséssel, mely számára Auschvitzban Isten örökre hallgatásba burkolózott. Megható Eli Wiesel személyes hitvallása, mellyel nehéz és nincs joga szembeszállni annak, aki nem élt át olyan borzalmakat amilyeneket ő: “Nie werde ich die kleinen Gesichter der Kinder vergessen, die ich in Rauch aufgehen sah unter einem schweigenden blauen Himmel. Nie werde ich die Flammen vergessen, die meinen Glauben für immer verschlangen... Nie werde ich diese Augenblicke vergessen, die meinen Gott und meine Seele töteten.. .”62 Auschwitz után a feladat az, hogy ne Isten némaságáról beszéljünk, hanem az ember süketségéről. Hogy odafigyeljünk Isten szavára, ahogy a bibliában, a történelem eseményeiben, a teremtett világ szépségében és természeti katasztrófáiban, vagy a felebarátban nyilvánvaló lesz, megszólal, kijelenti magát. Istennek Auschwitz után is sok útja, eszköze, követe, módszere van, hogy megszólítsa az embert és O nem némult el. Ez Ben-Chorin üzenete. Auschwitz után újra tanulni kell imádkozni: “Und vergib uns unsere Schuld Wie auch wir vergeben Deine Schuld.”63 Miért? Azért amiért Ezsaiásnál olvassuk, hogy Isten úgy vigasztalja népét, ahogy csak egy anya tudja a gyermekét vigasztalni. Márpedig olyan gyerek nem fogadja el az anyjától a vigasztalást, aki haragban van az anyjával. Vigasztalni csak azt lehet, akinek a szívében nem foglalja el a helyet a harag. Nagyképűnek tűnik, hogy az ember bocsát meg Istennek, pedig mégis erről van szó. Ahhoz, hogy Isten valóban meg tudjon bennünket vigasztalni, ahhoz nekünk, az Auschwitz utáni nemzedéknek meg kell szabadulni a haragtól, amely szeretteink elvesztése miatt van bennünk. Nem csoda, ha a haraggal szemben alul maradunk, ha a nagy veszteség miatt nagy a harag. Ahhoz, hogy legyőzzük a haragot Isten iránt a szívünkben, ahhoz az O segítsége kell. Ben Chorin mindennapi tapasztalatra hivatkozik: “Liebe weckt Liebe. Wenn sich das Kind geliebt weiß, nimmt es den Trost der Mutter an. Wenn wir uns trotz allem von der Liebe Gottes getragen fühlen, 62 Ben-Chorin i.m. 88. old. 63 Ben-Chorin i.m. 90. old. 39
