Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem
A GONDVISELŐ FÉLELEM Félelem és kegyelem Fordítsuk most figyelmünket egy kulcsfontosságú versre, mely 1994-ben keletkezett, és amely az összegyűjtött verseket tartalmazó kötet címadó verse lett: Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még az én füzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom s nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén mondják úr minden porszemen mondják hogy maga a remény mondják maga a félelem Az „Isten félelme” bibliai kifejezés, melyet régebben gyakrabban használtak, mint korunk modern/posztmodern társadalmaiban, bár ma is sokan használják vagy ismerik. Az „Isten félelme” nem valami negatív dolog: Isten törvényének és akaratának tiszteletét jelenti. A jól ismert zsidó gondolkodó, Martin Buber írja azt, hogy az istenfélelmet akkor kezdjük felfogni, amikor helyzetünk kusza, bizonytalan, és amikor úgy fogadjuk el helyzetünket naponként, mint ami Istentől van. A Biblia valóban azt mondja, hogy „az Úrnak félelme az ismeret kezdete”. (Példabeszédek 1:7) Buber azt is mondja, hogy mielőtt találkozhatnánk Isten szeretetével, találkoznunk kell igazságosságágával is, ami félelemmel tölt el és egyben pozitív célt tűz ki elénk. A „félelem” szónak pozitív oldala is van: az igazságosság Istenének tiszteletét jelenti. Azt, hogy félünk ítéletétől, amikor mi magunk szándékosan igazságta9
