Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kövér László: Aki küldetést teljesít...
Kövér László Aki küldetést teljesít. . Mit tudnak rólunk a világban? Mi az, amit számon tartanak, amit nekünk, magyaroknak tulajdonítanak, mint eredményt, értéket, teljesítményt? A legkülönbözőbb indíttatásból, szándékból foglalkoztat bennünket, magyarokat ez a kérdés. Ki tudja, pontosan mikor kezdődött, hogy fontosabbá vált: mit gondolnak rólunk mások, mint hogy mit gondolunk mi saját magunkról. Ki tudja, hogy Bocskai István erdélyi fejedelemnek, a cselekvő magyarnak fontos volt-e valaha idegen országok nagyjainak véleménye róla, a református szabadságharcosról? Korának nem csupán egyik legnagyobb hadvezére volt, hanem európai rangú diplomata, aki a tárgyalóasztalnál sikerrel váltotta szerződéses biztosítékokra a harctéren elért eredményeket. Hogy erre képes legyen, figyelnie kellett külföldi szövetségeseire és ellenfeleire, de hogy véleményük befolyásolta vagy meghatározta volna magatartását, arról nincs tudomásunk. Bocskai István belülről vezérelt ember volt, s úgy tűnik, a belülről vezérelt emberek soha nem válnak szolgájává mások róluk alkotott véleményének. Mégis, milyen furcsa fintora a történelemnek, hogy éppen ő az egyetlen magyar alakja a híres genfi Reformáció Emlékműnek. Skót, holland, francia és svájci reformátorok mellett, akiknek fegyvere elsősorban egy könyv, a könyv, a Szentírás volt. Ott áll egy harcos magyar, karddal az oldalán, élő biztosítékaként annak, hogy szellem, lélek és fizikai erő az igaz ügy szolgálatában jó szövetséget is tudnak kötni. A 16-17. század fordulóján ő volt az a magyar, akiről tudtak Európában, valahogy úgy, mint az 1956-os szabadságharcosokról a 20. században. O kapta meg azt a hírnevet, melyre nem vágyott, melyre nem törekedett. Van-e beszédesebb gesztus, mint hogy visszautasította a török szultántól kapott koronát, s a nagy utódhoz, Bethlen Gáborhoz hasonlóan nem kívánta saját fejére Szent István koronáját, pedig talán még ezt is elérhette volna. Neki fontosabb volt, amit magáról gondolt, mint amit mások gondoltak róla, nem a gőg vagy önteltség miatt, hanem mert harcaiban és békekötéseiben egyaránt Isten szolgájának tudta magát. „Egyházam és nemzetem szabadságát bízta rám az Isten, s a feladat elől nem futhatok el.” — írja egy levelében. Aki küldetést teljesít, annak nem mások véleménye határozza meg tetteinek irányát, hanem egyedül az, akitől a küldetést kapta! Beszédes hitvallás lehet ez korunkban, amikor a közélettől kezdve a média világán 1 1 Elhangzott Szerencsen 2005. április 17-én, a Szerencsi Országgyűlés 400. évfordulóján. 125
