Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
Ráeső kné B erényi Ilona Reményik költészetének egyik csodás varázsa természet szeretete. A költői eszközök közül a szimbólumok használata szorosan összefügg vele. Külön tanulmányt érdemelne. Csak néhány versét említem meg, különösen azt aláhúzva, hogy mindenben ott látja Isten teremtő kezét, s a legkisebb virág is a Szentírás valamelyik igéjére, történetére emlékezted. Az Istennel szoros kapcsolatban élő lélek tudja csak így látni az őt körülvevő dolgokat, eseményeket, „Mert Őbenne mozgunk, élünk, vagyunk...” (Apostolok Cselekedetei 17,28) az ő életében megélt valóság volt. A Meqvk virágai-ban pontosan érti Jézus üzenetét. Salamon király, aki Istentől hatalmat és tudományt nyert, virágok között bolyongva azon tűnődik: „Miért nem olyan, mint ezek közül egy?” A vakond napba né^ sugallja, csak a bűnös tud rácsodálkozni a kegyelemre, csak a sötétből érkezett tudja megszeretni a világosságot. Akik „fent tündökölnek” nem érthetik meg és sohasem tudják meg „...százszor édes érzés: élni, élni, Szeretni, munkálkodni és remélni: Vakond-lét helyett sas-életet élni.” „Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak kegyelmet ad” (Jakab 4,6) igevers visszhangzik szívünkben. A fügefa c. versében megretten a fügefa megátkozásától és felkiált: „Teremts bennem, teremts bennem hitet.” Mindjárt a maga életére gondol és megrendültén vall: „Állok, fügefa, gyümölcstelenül.” Gyümölcs nélküli fákat látva mi felkiáltunk-e csak egyszer is szívünkben: „Oh én nyomorult ember!” Az Ősef csodák-ban tekintete rátéved egy zölden maradt fára: „Nini, még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménységruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek És én is élek” ismétli ámulva, de gondolatit máris továbbfűzi a „reménységben megtartott fa” az ő kegyelme által megtartott élete. Szívből jövő hálával mondja: „S akkor gáttalanul, Feltarthatatlanul, Elbírhatatlanul Robbant ki szívemből a hála.” Egy téli sétája alkalmával ragadta meg figyelmét egy zúzmarától csillogó, lehullott tölgylevél. A zúzmara „gyémántpora” írásszerű bevonatot kép10
