Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében
A „KEGYELEM” KÉRDÉSE REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN zett a falevélen. Képzeletén átsuhan, mi minden történt ezzel a levéllel, dér, tél, hóvihar míg alkalmas lett rá, hogy a zúzmara írással díszítse. Azonnal az ember életével azonosítja, mennyi megpróbáltatáson kell keresztülmennie „Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar”. (Egy téli tölgyle- vélré) A Csipkebokor eszébe juttatja Isten megjelenését az égő csipkebokorban: „.. .rendüleden hitel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten megjelen.” Utolsóként említeném az Ősj harmat c. versét, mely drága imát szül szívében. Nem kell neki földi dicsőség, jobb az alázat: „Csilláros termek és tükrös káprázat / Fáraszt, jobb nekem Uram, az alázat.” Önkéntelenül Ady egyik nagyon szép költeménye kapcsolódik ezekhez a sorokhoz, az Alázatosság lang)/ esője-. „Elébem kis folyókák hozzák Szakadt kegyelmed, óh, Uram S csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság.” Az alázat, mely annyira maghatározta egyéniségét, e lelkűiét jó alkalom, hogy áttérjek a kegyelem kérdése boncolgatására Reményik verseiben a Heidelbergi Káté 2. kérdésére kapott válasz tudnivalói közül az első témakörére. I. „Mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom.” Kegyelem keresésének ezt az ösvényét is csak felvillanthatom, elmélyedni ebben a gazdag „örökségben” csak sokkal nagyobb lélegzetű dolgozatban lehetne. Testét egyik versében (Csalánköntös) csalánköntösnek nevezi. Az önmaga ellen vívott irgalmadan és reménytelen harcnak mesteri leírása ez. „Néha hittem, hogy összebékülünk Én meg a testem. Nem barátom volt, Nyomorgatóm volt, Túlszűkre szabott csalánköntösöm, Zsarnokom, kivel egy verembe estem.” 11
