Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Endre József: Európai könyvkultúra magyar földön

Kiss Endre József

Európai könyvkultúra magyar földön

Amikor könyveket írunk, nyomtatunk, gyűjtünk, őrzünk, olvasunk, terjesztünk, vagy róluk értekezünk, akaratlanul a könyves kultúra művelőivé válunk. Ennek forrásait a szellemi élet nyomtatványai szolgáltatják, módszeréhez tartozik a művelődés- és irodalomtörténeti búvárlat, mestersége a tipográfia, tudománya a könyvtártudomány. Azon belül: „A könyv- történet a könyvek fizikai jelenségeit, köntösét, külső formáját, előállításuk módját tárgyalja, de mindenkor figyelve külsejüknek a kor eszmevilágával való összefüggéseire.” 1 A. könyves kultúra ugyanakkor nélkülözhetetlen kellék a szellemi élet bármely területén, ha azok műveléséről, történetük áttekintéséről van szó.

A könyv előzménye és születése első sorban nem Európához kapcsolódik, hanem az emberi kultúra valamennyi bölcsőjéhez. Mezopotámiában, Egyiptomban, a Földközi—tenger partján, Kínában, Amerikában a kialakuló írásbeliség egyaránt megteremti a kőtáblát, az agyagtáblát, a papirusz tekercset, vagy rovásírással rótt pálcát, a pergament, majd a kódexet. Minden kultúrkör létrehozza a maga ismereteket rögzítő és továbbadó „könyvéi', ami nem feltétlenül hasonlít a mai értelemben vett nyomtatványra, s amit a technikai adottságok előtt, döntően az írásbeliség fejlettsége határoz meg. Az írásbeliség bizonyos szintű kialakulása nem jár együtt azzal, hogy az információt rögzítő és kommunikáló dokumentum egyúttal központi szerepet is kap. Hosszú ideig — századokon át — bár megjelenik a kézzel írott könyv, mégis a szóbeliség dominál, miközben egy nagyon szűk réteg ír és olvas. Korán fölmerül egy máig időszerű dilemma: - technika már van, kulturális fogadókészség azonban még nincs, vagy fordítva: - a szellemi éhséget sokáig nincs mivel csillapítani.

Viszont mai értelemben vett könyvnek tekinthetjük már a 10. század Európájának kódexét, mert a karoling reneszánsz „olvasásiforradalma” alatt a kézírásos könyv már jelentős olvasóközönséggel találkozik.

Európa a szervezett keresztyénségnek, az egyházi használatnak köszönheti a könyvet. ,^4 kolostor olyan könyvek nélkül, mint a várfegyverek nélkül” 2 — állították a 12. században. S amiképpen a várakat igyekeztek fegyverekkel telerakni, azonképpen igyekeztek a kolostorok másoló műhelyei kéziratos irodalmat előállítani, cserélni, gyűjteni. A kolostori könyvtárak állománya az 1200-as évek végén emelkedik az addig több száz tekercsről és kötetről 1000-2000 példány közé. 1 2

1 Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig. Bp. 1959. 9.p.

2 Hessel A.: A könyvtárak története. In: Könyves kultúra. XlV-XVIII.század. Szeged, 1997. 117.p.

107