Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Pásztor János: Misszió és ökumené

Misszió és Ökumene

Az Ótestamentum görög fordításában a Septuagintában (LXX) is megtaláljuk az OLKOU[ietT| szónak, mind a földrajzi (Zsolt 19,5; 67,5; 97,13), mind a politikai kulturális vonatkozásban való (2Móz 16,35; Ezs 62,4) használatát. Gyakran jelenti az egész földkerekséget.

Az Újszövetségben a szó 14 esetben fordul elő. Ebből tizenegyszer Lukácsnál találjuk. A jelentés itt is megoszlik, mint az Ótestamentumban: néhol a földrajzi, máskor a politikai helyzetre vonatkozik. Összefüggésben lehet ez azzal a ténnyel, hogy a szó minden esetben kapcsolódik az evangéliumnak valamilyen vonatkozásához.

A Zsid 1,6 szerint az Örök Ige, az Egyszülött Fiú az ökumenébe érkezett. Érkezése az egész lakott föld számára a döntő esemény. A róla szóló evangélium Máté 24,14 megfogalmazásában az egész ökumenében hirdet- tetik. Lukács szerint a karácsonyi történetben az összeírásra kerülő föld, az ökumené, ahonnan az evangélium kizendül minden nép közé, a birodalom határain túl is. Az Úr kísértésében a hatalom kísértése is az egész ökumené feletti uralomra vonatkozik (Lk 4,5). Krisztus ura és bírája is az egész lakott földnek (ApCsel 17,31). A Jel 12,9 és 16,14 szerint az ökumené a gonoszság erői működésének a színtere is. Zsid 2,5 ökumené szó használatos az eljövendő világra, az új égre és az új földre is.

Ezeknek a helyeknek az egybevetéséből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

Az Úr az egész mindenség — az ökumené — Ura. Az ökumené Isten szabadító munkásságának színtere, és a benne lakó emberekre irányul, akik számára hirdettetik az evangélium. Más szavakkal, ezek az előfordulási helyek is a teremtés, a gondviselés és a megváltás egységét hangsúlyozzák Isten Krisztusban a történelemben megvalósított előkészítőgondviselő munkássága részeként jön el az általa teremtett világba, annak szabadítására. A teremtést és benne az embert, nem hagyja el, hanem új eget és új földet készít. Ő a történelem Ura.

Mindezt különösen szépen foglalja össze Lk 2,1, ahol az uralkodó a cenzus elrendelésével tudtán és akaratán kívül olyan rendelkezést hoz, ami Máriát és Józsefet Bethlehembe vezeti. Abba a városba, ahol a próféciák szerint a Megváltónak meg kell szülemi. Az egész ökumenét, sőt az egész teremtettséget érintő megváltást (Kol 1,20) előkészíti és megvalósítja a jövőt. Nyilvánvaló, hogy ez a szó a Bibliában a teremtő és megváltó Isten uralmának és szabadításának hirdetésével, azaz az evangélizációval szorosan összetartozik.

Krisztus mondja: Menjetek el széles e világra (az ökumenébe), és hirdessétek az evangéliumot (Mk 16,15). Nem hirdethetitek, ha közben egymást fojtogatjátok és gyalázzátok.

Az ökumenikus mozgalom pedig az Úr Jézus imádságának (Jn 17,21) és akaratának megfelelően az egyház valóságos, látható, nem csupán gö- rög-plátói egységéért imádkozik és dolgozik.

135